.svg)
Összegyűr, félredobja
XXXV. ÉVFOLYAM 2024. 07. (885.) SZÁM – ÁPRILIS 10.
„Recseg, ropog a kert,
zárni kell, zárni a
házat,
a dombról lassan
közeleg
az M-Nullás járat.”
(Kenéz Ferenc: Zárni a házat)
Bezárjuk, nem zárjuk be még,
a ház az úgyis itt van,
betörnek, egyszer majd leég,
ajtaja félig nyitva.
A főúton már közeleg,
a láthatáron túl van,
gallérját felgyűrve ül az
M-harmincegyes buszban.
Inkognitóban jön, pedig
megelőzi a híre,
jelenléte az életünk
felosztja bentre, kintre.
Az ebéd még az asztalon,
játék a kisszobában,
valaki volt itt, nyomait
jelek őrzik a házban,
kihűlt helyét, árnyékait
a sosemvolt időben,
ül az M-harmincegyesen,
sosem jöhet időben.
Elrejti gallér, nagykabát,
mint aki itt se lenne,
tűnik a láthatáron át
a szétmálló jelenbe.
Nem recseg, nem ropog ma még
kerted, a domb, a házad,
nem kell bezárni, nyitni sem,
csak várni kell a lázat,
várni kell, várni a lázat,
már ott a levegőben,
amikor megjő és leszáll:
érkezik – elmenőben.
Úgy tekintünk akkor reá,
mint elegáns halottra –
szétnéz, a világon mindent
összegyűr, félredobja.
