.svg)
Ott állt az a két férfi az esőben, / kabátjukra, mint őrült pointillista festő, / az eső egyre több rétegben pettyegette / átlátszó cseppjeit.
Nem raj ez, csak vérágas / szemű egyedek. Nem magamért / jöttem, s a felázott, / kartonszerű ég nem az otthonom.
Amikor átköltöztem egyik házból a másikba, / rengeteg holminak nem maradt elég / hely.
Éjjel álmomban pecsétviaszt olvasztottak, és a lassan, sercegve lecsurranó vörös viaszba nyomtak egy bronz pecsétnyomót.
Talán az erős fény okozta, hogy az ajtóhoz léptem. Ha mozgok, gondoltam közben, biztos észrevesz valaki bentről, aki engedélyt adhat, hogy belépjek az osztályra.
