.svg)
Kritikai kitekintő frissen megjelent könyvekről: terítéken a kortárs irodalom.
Adorno elhíresült mondata, mely szerint „Auschwitz után verset írni barbárság”, máig rengeteg vitára ad okot.
Képzeljünk el egy odút. Egy tátongó sebet a fában, amely egyszerre jelöli meg a halált a fa törzsén, és mutatja meg a fa élni akarását is a korhadt lyukkal együtt.
Az utóbbi időben, ha regényt olvasok, igyekszem reflektíven olvasni. Ez nyilván irodalmár hóbortnak tűnhet: a regény éppen attól regény, hogy elragad, beszippant, létközeggé alakul az olvasás idejére
Az éves rendszerességgel jelentkező Markó Béla mintegy a vele, körülötte történő létezés anyagi és szellemi vetületeire reagálva végzi verses számvetését.
Hogyan lehet ma megszólalni a mélyszegénységről és a kilátástalanságról? Ki vállal(hat)ja, hogy hangot ad a társadalom peremén élők szólamainak...?
Negatív családkép vagy kegyetlen rávilágítás az igazságra? – ez a kérdés foglalkoztatott Sztercey Szabolcs Plüssbolygójának olvasásakor.
