Kritikák, esszék, tanulmányok, jegyzetek.
Új világkép hajnala, egyetlen könyv megjelenése okán.
A regényírói pálya különös állomása: Őseink kertje, Erdély. A cím miatt is: Cseres Tibor először emel műve élére mítoszi jelképeket, s egyszerre kettőt is.
Rítusok, ritmusok, mondatok, mozdulatok ismétlődnek: százszor, ezerszer.
Az elhallgatás szénsötét fáiból fakadt rügyek vogymuk. A nyelv nehéz, kerüli az emlékezést. Miről beszélget hat költő, a legnagyobbak a pokolban?
Hogyan érik utol egymást a türelmetlen kérdések a víz fodrozódásaiban? Mikor és miképp hallható meg a közeledés, egy emlékkép vagy a jelenlét zümmögése?
Igaz lenne, hogy „nem akad / aki értené a szót / mezítelen” (neszezés, 19.)?