.svg)
Kritikák, esszék, tanulmányok, jegyzetek.
Ülök és bámulom a holdat – írnám, de nappal van, februári, nihilszürke égbolt. A hold éppen telik valahol e mélyszürkeség alatt, ahogy az idő is. Az én időm, mondanám, de nincs időm.
Ahogy az ember halad befelé az időben, és kifelé az idejéből, már nem vesződik olyan ostobaságokkal, hogy értelmezze azokat a ráragadt, makacs mániákat, amelyeket művel, de nem magyaráz.
A dél-morvaországi Předklášteříben főzött Vorkloster nevű remekműről szóló sörténelem-leckében már írtam arról, hogyan lendítette föl a cseh földeken a sörgyártást Magyarországi Konstancia...
Mivel hogy ma Haralámb1 neve napja van, és újfent népszámlálás következik, melynek során a nép megszámláltatik, és kiderül például, hogy mennyit fogyott...
csupán tenyérnyi hófehér papírlap kell, egy érintetlen kis sziget, hozzá néhány pillanatig tartó háborítatlan béke, a zavartalanság vírus- és virtusmentes nyugalma, az „itt és most” bódító...
Az utóbbi időben, ha regényt olvasok, igyekszem reflektíven olvasni. Ez nyilván irodalmár hóbortnak tűnhet: a regény éppen attól regény, hogy elragad, beszippant, létközeggé alakul az olvasás idejére
