Kérdések antológiája?

Antológiák népe címmel hirdette meg idei programját a szárhegyi írótábor – tehetnénk is rögvest egy kérdőjelet a cím után. Antológiák népe-e a magyar – s ezen belül az erdélyi magyar – irodalmi és olvasóközönség? Egyáltalán az elmúlt száz évben született antológiákat olvassa-e valaki? Ha igen, hogyan és miért? Ha nem, miért nem? Néhány évtized távlatából részben eldöntött kérdés, kit felejtett el az irodalom, vagy ki felejtette el az irodalmat – célja-e egy antológiának a csupa maradandó szerzők/szövegek közlése, vagy minden antológiának megvan az uszálya és a magja (Mózes Attilát idézve: minden válogatásnak megvannak az „egymás mellett öregedő, egészen zsenge korú dilettánsai, ifjú titánok, későn kezdők, fiatal és idősebb akarnokok, no meg konok tudatossággal építkező tehetségek”), s ez utóbbiak lesznek a válogatások fokmérői? Vagy épp az egymáshoz viszonyíthatóság teszi lehetővé az azonnali ítéletet? Az antológia nem demokratikus műfaj, mondja Mózes, hanem a lehető legkegyetlenebb megmérettetés. Ez lenne a célja? Vagy csak publikálási alkalom, lehetőség, semmi egyéb?

Egyáltalán, mit árul el egy antológia az adott korról? Közelebb jutunk-e általa a korszak irodalmához, irodalomszemléletéhez, nemzedéki vitáihoz, irodalompolitikájához, nem egy esetben -ideológiájához vagy magához a cenzúrához? Milyen egy jó antológia vagy mitől maradandó? Rögzít-e bármit is? Felfejthető-e irodalomtörténeti pillanat egy-egy seregszemle mögött? Hány évtized egy irodalomtörténeti pillanat? Vagy minden pillanatfelfelvétel mögött irodalomtörténeti pillanat is rögzül? Aligha.

Az antológia olyan, mint egy csoportkép: felfér rá majd’ mindenki, aki az adott helyen és pillanatban az irodalmi pályán labdába rúghatott. Akár egyszer is. Nincs minden nemzedéknek/kornak puskásöcsije, persze, de a maga nemzeti 11-ét minden kor felmutatja. Akár többször is, cseréket eszközölve.

Antológiák népe – írja a Szárhegyen készült csoportkép mögötti molinón. Vagy csak olvasói? Nézőpont kérdése. Eldöntéséhez Molnár Vilmos versét ajánljuk az Alapművelet antológiából:

„kedves barátom próbálj meg elképzelni akár-

de akármit fordítva kissé oldalról és ami a

legfontosabb: felülről sokkal magasabbról

kedves barátom most mit cselekszel kérlek ilyent

többet ne tégy én nem arra kértem az én kedves

barátomat hogy így kicsavarodva fejreálljon

         a levegőben.”

(Nézőpont)

‍