A főszerkesztő tekintete – bemutatták Szilágyi István Katlanváros című könyvét

Eddig azt hittem, hogy csak az olvasáshoz, de ahogy az Papp Sándor Zsigmond anekdotájából kiderült, a regényíráshoz is jól jön, ha az embernek kellően nagy a feneke és azon jó sokat tud ülni. Történt ugyanis egyszer az íróval, hogy az idén 81 évet töltő Szilágyi Istvánt faggatta arról, hogy mi kell egy jó regény megírásához. Mire a Kossuth- és József Attila-díjas szerző azt válaszolta: „Segg, fiam, jó nagy segg!”

Minden valamire való írónak rejt az asztalfiókja néhány kiadatlan kincset. Olyat, amit a nagyközönség még nem láthatott vagy láthatott, ám az évek hosszú sora alatt mégis valahogy feledésbe merült. Szilágyi István hatvanas-hetvenes években írt, az Utunk évkönyveiben megjelent esszéiből gyűjtöttek össze az elmúlt időszakban egy csokorra valót és így jelent meg a Katlanváros, aminek ünnepi bemutatóját június 14-én a Margó Irodalmi Fesztiválon tartották. A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban gyűltek össze Szilágyi István tisztelői, barátai, hogy köszöntsék az eseményen jelenlevő szerzőt.
A Katlanváros középpontjában a szülőföld, vagy, ahogy a partiumiak mondják „Zilaj” városa áll, de vannak a kötetben családtörténeti és az első forrásnemzedékre való visszaemlékezések is. Például olvasható benne egy kettős portré Szilágyi Domokosról és Lászlóffy Aladárról is.

A Magyar Művészeti Akadémia és az MMA Kiadó szervezte könyvbemutatóra három szerzőt kértek fel, írjanak egy-egy alkalmi szöveget Szilágyi István köszöntésére. Visky András író, Fekete Vince író, az MMA rendes tagja és Papp Sándor Zsigmond örömmel tett eleget a felkérésnek, míg Radics Péter a PIM munkatársa a narrátor szerepét tölthette be az eseményen, Őze Áron előadóművész pedig felolvasott.
Ahogy azt a fülszöveg is mondja, a Katlanváros egy meg nem írt önéletrajzi töredék. „Aki ismeri Szilágyi István műveit, az tudja, hogy az írásaiban az életrajzi elemeknek nagy szerepük van, ezért ahogy mondani szokás ezek a szövegek segédegyenesek a többi nagyregényhez” – indította a beszélgetést Radics Péter.

Az igazi kincsek nem a könyvekből rakott gúlák alatt lapulnak

„Sokat és sokfélét lehet arról hallani, hogy mitől lesz valakiből trendi író. Arról, hogy hogyan kell bánni a médiával, a közösségi oldalakkal, hány évente kell kiadni egy új regényt, kihez kell dörgölőzni, hogyan kell felvenni a pózt… Ilyenkor veszem elő Szilágyi Pista bácsit és a hozzá hasonló keveseket” - hangzottak Papp Sándor Zsigmond sorai, melyek mélyen elgondolkoztattak azon, hogy valójában ez mind felesleges, ha az ember igazán jó abban, amit csinál. Szilágyi István pedig mindezek nélkül is egy remek író.

„Másnak a könyvéből raknak gúlát a boltokban, hogy az olvasó elhiggye, valami súlyosat vihet haza, és az illúzió közepette már fel sem tűnik, hogy viszont odabent nem épül semmi (…). Ezért is bíztatnék mindenkit arra, hogy hagyja a gúlákat másra és az eldugottabb helyeken keresgéljen. Ott, ahol észrevétlenül hajlik a polc, ahol Szilágyi Pista bácsi, Bodor Ádám, Székely János tanyázik. Ahonnan nézve Erdély nem tündérkert, nem ideológia, hanem lakható és belakni való tér” – tolmácsolta Papp Sándor Zsigmond sorait Őze Áron színművész.

A főszerkesztő tekintete

Az Utunkból átalakult Helikon főszerkesztőjeként mind Papp Sándor Zsigmonddal, mind pedig Fekete Vincével dolgozott együtt Szilágyi István. Éppen ezért is adta magát Radics Péter kérdése: „Milyen volt együtt dolgozni vele?”
„Úgy volt szigorú, hogy nem kellett szigorúnak lennie, mert a szerkesztőségben mindenki tudta és tette a dolgát.” – mesélte Fekete Vince, aki Szilágyi István tiszteletére most egy verset írt.
„Volt egy olyan tekintete, amire senki nem mondott nemet” – folytatta Papp Sándor Zsigmond.

Szilágysági mítosz

Visky András arról mesélt, hogy mivel ő is inkább partiuminak tartja magát, ezért nagyon is ismerős számára az a hang, amit Szilágyi István művel. „Amennyiben szilágysági mítosz van, az Adynak éppúgy köszönhető, mint Szilágyi Istvánnak. Ma mikor azt mondjuk, Erdély, ezalatt a Partiumot is gondoljuk, holott hangulatában és érzésvilágában is teljesen más helyen járunk” – mondta Visky, aki Szilágyi precizitására is kitért: „Ő nem anekdotázik, hanem egy elképesztő valóságot nyújt át, amivel aztán kezdenie kell valamit az olvasónak.”

Az esemény végén Pécsi Györgyi irodalomtörténész az MMA képviseletében adta át Szilágyi Istvánnak a könyvbemutatón felolvasott szövegeket.


fotók: MMA Kiadó