.svg)
„ég nem ég na látod hogy igen”
Fekete Vince
Azt mondja fa akar lenni földek fák egek
földek fák egek máskülönben növekvő kétely
valami bolygó amit az emlék hajt valami
rossz tenger valami rossz gyufa esetleg
a kifeszített ínyvitorla amire csak az egyetlen
csak az az egyetlen bizonyosnak van rálátása
azt mondja tamás akar lenni azt mondja
kísértet vagy márványlépcső titokban fel
is út le is út azt mondja így szeretné hogy
kinézzen az év első naplóbejegyzése így
örüljön az ember ösvényeknek ahol nem
fúj a szél nem üldöz kerekesszékben a nap
azt mondja kard ki kard kard ki kard
ébredj már van hova indulni azt mondja
amott a sarokban az órásmester gyönyörű
hurkot köt és úgy kér bocsánatot mint
növekedő tejfogak az ínytől pont mint
visszavonulást nem fújó egyértelműség
Mit akar a költő mit akar a költő mit tehet
amikor az a bizonyos ő az a bizonyos hang
a fejében azt mondja onnan a feje ki tudja melyik
tompaszögéből azt mondja csak azt mondja
végül is az ember az aki
és pont
És akkor ezt elfogadni nem kell. Inkább
mondd el, mit jelent kendővel aludni,
napfénynél védtelenül hagyni a tarkót,
terelni nyájat és falkát, terelni vizeket,
meder nélküli folyókat, fűt, fát, verset,
mondd el, milyen, ha vers terel hegyen
és völgyen át, búvárok közé és rekorder
túrázók senkiföldjére. Mondd el, milyen
csodálatos, amikor valami alszik bennünk,
és az arcizmunk néha megremeg.
