A vonat nem vár, az éhezők sem

Több mű is született a gyerekvonat-jelenségről magyar nyelven is, túlnyomó többségük azonban memoár, levélgyűjtemény, egyéb nem-fikciós műfaj. Viola Ardone új regénye ugyanezen alapszik: a Gyerekvonat a második világháború sújtotta Dél-Olaszországot mutatja be, ahonnan többszázezer gyereket menekítettek északra olyan családokhoz, akik hónapokig gondozták, etették és iskoláztatták őket.

‍
Ardone regényének főhőse, a nyolcéves Amerigo (Amerì) Speranza szintén „vonatos gyerek”; egyedülálló édesanyja egy jobb élet reményében küldi északra. Tipikus beavatástörténetet látunk: a korábban használt ruhák és hörcsögnek hazudott patkányok árusításából élő Amerì élete azonnal megváltozik. Kezdetben gyanakodik az úttal kapcsolatban (azt pletykálják a vonaton, hogy Oroszországba viszik őket, ahol a kommunisták kemencében sütik meg a gyerekeket), és beilleszkednie sem könnyű (nem érti a helyi nyelvjárást, az osztálytársai azzal csúfolják, hogy halszagú). Ahogy azonban ez lenni szokott, a fiú felülkerekedik az akadályokon: kitűnő matematikus, tehetséges zenész lesz, később még a kommunisták is kitüntetik bátorságáért. Nem is az új környezethez való alkalmazkodás az igazi kihívás, hanem a nyomorba való visszatérés: így választania kell az „új világ” lehetőségei és otthona között.

‍
Témája ellenére kivételesen humoros, meseszerű regénnyel találkozik az olvasó; a rövid fejezetekből álló próza könnyed olvasmányélmény. Ardone hitelesen szólaltatja meg gyerekfőhősét, Amerì tipikusan kíváncsi, fecsegő gyerek, aki magabiztosan hazudik, mégis rettenetesen fél az egyedülléttől. Édesanyja is hasonlóan valószerű szereplő: igyekszik adományok nélkül, méltósággal nevelni gyermekét, örökös cinizmusa néhol megrázó, néhol épp szórakoztató.

Csupán legutolsó részében botlik meg a regény, és esik át valami váratlanul nyomasztóba. Az előző rész függő végét követően Amerì közel ötven év múlva hazalátogat szülővárosába, a meghatónak szánt revelációk azonban – például a hegedű felfedezése – inkább erőltetettek, mintsem megható fordulatok. Tónusában és témájában jelentősen különbözik műfajtársaitól, például Borbély Szilárd Nincstelenekétől, vagy Frank McCourt Angela’s Ashes (Angela hamvai) című életrajzi regényétől. Az olasz kultúra szerelmesei mindenképp értékelni fogják a Bella ciao partizándalt és az olasz népdalokat; talán épp ezek a kulturális mementók és a meglepő humor emeli ki a Gyerekvonatot a szegénységregények hosszú sorából.

Viola Ardone: Gyerekvonat, Ford. Todero Anna, Athenaeum Kiadó, Budapest, 2020.