Adjátok vissza

Szentes Zágon: Space Shark
Elönt bennünket a szemét, a kacat, a lom. Az elmúlt rendszerben gyerekként megtanultam, de sok korban sok helyen sok gyerek jóval keserűbben is megtanulta már, hogy bizonyos tekintetekben az ember maga is jószerével csak lom, könnyedén felcserélhető, behelyettesíthető, továbbadható, elveszíthető, felszámolható dolog, csak mennyiségként, minőségként cseppet sem számon tartott adat.
Hogyan mennék el szótlanul amellett, legyen az bár ilyen-olyan oldali, mesterségesen gerjesztett ökohisztéria, hogy egyre több minden egyszeri használatú, félkész, tartósított, hasonmás? Egyszeri használatú szerelem, félkész barátság, tartósított vezetők, ugyanazok a digitalizált, személytelen háttéralkuk mindenfelé. Rossz remake silány remake-jének olcsó remake-je egy-egy nap, intézmény, irányzat, elv, dokumentum.
Hová küldjem majd iskolaérett kisfiam? Nem mindegy? Mire bármit is elvégezne, bolygónk kivérzik. Abszurd és túlzó, de ha figyelembe venném mindazt, ami elém ömlik, ezt kellene gondolnom. Minden korban volt egy szolid világvége-hirdető csapat, csak épp nem volt mindig ennyi kipufogógáz, gyárkémény, vegyszer, műanyag csomagolás, lángoló esőerdő, gyógyszeripar és oltásdömpinggel versenyt futó oltásellenesség.
Állunk emberi léptékből fájdalmasan kitüremkedő barikádok kétoldalán, csaholunk egymásra meg fröcsögünk össze-vissza mindent, és még csak eszünkbe sem jut, hogy ilyen körülmények között mindegy, hová küldjük iskolaérett gyermekeinket. Mert az áramló szeméttől és rohadt létől és korrupciós bűztől nem látni már semmiféle erdőt, amikor meg látni, akkor gyorsan alkut kötnek rá és kivágják, vagy, még jobb, felgyújtják.
Adjátok vissza a gyermekeimet, mondanám, adjátok vissza egyszeri használatú, félkész, tartósított, műanyagba csomagolt, digitalizált gyermekeimet, adjátok vissza nem fair és nem pc, nem remake és nem domesztikált érzéseiket, adjátok vissza a kés élét és a tű hegyét, a játék kockázatát, adjátok vissza a fától az erdőt és a csepptől a tengert, adjátok vissza a sokból az egyetlent, amit még nem adott el, dolgozott fel, gyújtott meg, hazudott le, temetett el senki. És akkor mondom majd én is, hogy minden nap karácsony.