.svg)
A strand átmeneti tér, ahol mindenkiről lehull a szemérem. Az ember megmártózik a kíváncsi tekintetekben, kényelmetlenségét színlelt önbizalommal leplezi. Egyszerre akarja, hogy bámulják és hagyják figyelmen kívül. Ennek hangulata hullámzik végig Simon Bettina első verseskötetén is.
A versnyelv az élőbeszéd határain lebeg, rideg távolságtartás itatja át, mint amikor két fürdőruhás idegen beszélget: feszülten bámulnak egymás szemébe, nehogy bármi félreérthető történjen. Mert ez a strand egyáltalán nem annyira szép és jó: „Anya testén barázdákat ejt/ a bánat, és szégyenemben/ nem tudok máshova nézni.”
A kötet szövegeiből egy hányattatott, töredékes családtörténet bontakozik ki. Az első három ciklusban mintha egy albumot lapozgatnánk, a versek pedig kommentárok régi fotókhoz. Rendkívül finom feszültségeket épít fel a vizualitás távolságtartó tárgyiassága révén, és ezeket többnyire nem is oldja fel, hiszen nem mindenhez jár feloldozás. Az emlékezet hullámain megtörik a fény, ezért az anyával és apával való viszonyt rendre kicsit más szögből láttatja.
Simon Bettina lírájában negatív támaszpontok mentén lehet tájékozódni. Ahogy az üres strandszékek is a szezonon kívüliséget, a fürdőzők jelen-nem-létét implikálják, úgy a versekben az első ránézésre otthonosnak tűnő pillanatfelvételeken mindig feldereng egy elbizonytalanító, már-már fenyegető részlet.
Innen csak az utolsó ciklus mozdul el, amely a Biblia szövegével lép párbeszédbe: Noénak napjaink társadalmában kell viszonyulnia a felelősségvállalás elviselhetetlenségéhez: „Nem vagyok benne biztos,/hogy ezek az én traumáim,/szólt Noé a kiszáradt tenger partján.” Mert hiába vonult el az ár, még ott egy állatsereg, egy család és hordalékkal borított táj, amiben előbb-utóbb muszáj lesz útra kelni.
A Strand arra próbál válaszokat keresni, hogy mihez kezdhetünk azokkal a tetteinkkel, amelyeket megbocsátani, jóvá tenni nem, legfeljebb újra elkövetni lehet, azonban ezeket megpróbálni elfeledni és meg-nem-történtté tenni mindenképp bűn. Mert ezen a strandon senki nem ússza meg szárazon.
Simon Bettina: Strand. JAK–Magvető, Budapest, 2018.
