A bezártság tágassága – beszámoló Visky András kolozsvári regénybemutatójáról

Mélykutatói és zsigeri tapasztalatok sűrítése ösztönözte Visky András Illegalisták című regényének létrejöttét. A Jelenkor Kiadó gondozásában megjelent kötet duzzad az alkotói indulatoktól, a valóság költői rekonstruálásának hitétől és az elképzelt, (f)elvállalt kihívás  teljesítésének igyekezetétől. A bemutató a Koinónia Kiadó szervezésében november 6-án kapott helyet a Vallásszabadság Házában, az íróval Berke Krisztina Ágnes és Rostás Péter István beszélgetett.

Visky András első (siker)regénye, a Kitelepítés visszatérő támasz- és viszonypontként kísérte az új kötetről való gondolkodást. Párhuzamokra és mérvadó eltérésekre egyaránt igyekeztek kitérni a beszélgetők, ám az író hangsúlyozta: „mindig első könyvet írok”. A regény a bethánisták egyénenkénti és közösségi elnyomottságát, kiteljesedését, szenvedéseit és örömeit, a „bezártság tágasságában megélt végtelen szabadságot” dolgozza fel. Visky András személyes érintettségének mélysége korántsem merül ki az egyházi megközelítésben, hiszen a szereplők 80‒90 százalékát ismerte, „mégsem őket írta meg”.

Olvasói örömhírként emelték ki a könyvben szereplő pontok és nagybetűk gyakoriságát. A Kitelepítést ismerők jól tudhatják, hogy ennek újszerűségét és jelentőségét az első regény szerkezete adja, hiszen az mindössze egyetlen mondatból áll. „Más nyelvet kerestem. Elmenekültem, amikor ugyanazok a sorok jelentek meg, meg kellett tagadjam azokat. A rövid mondatok eltanulása nem könnyű, de csodás feladat volt.” Visky András elmondása szerint Eszterházy Péter mondataiból inspirálódva alakította második regényének stílusát.

Az apatörténet mint kulcsfogalom az este során és a műben egyaránt mozgatórugóként működött. Az író kiemelte, hogy míg a Kitelepítés gyermeki hangon, egy lélegzetként szólal meg, és az apahiány jellemzi, addig az Illegalistákban a felnőttszólam, -humor és a családfői nézőpont dominál. „Nemcsak apám, hanem az apák történetét próbáltam megírni.” A regényben három nőtörténet árnyalja a bethánisták életközösségének bemutatását. Visky András beszámolt arról, hogy hálásan gondol vissza e három részhez kötődő anekdotára: „Szigorú határidőt kaptam a kiadótól a regény kéziratának leadásához. Nagy Boglárka kiváló szerkesztőnő jelzett vissza, hogy csak egyetlen nőtörténet szerepel benne, kellene írjak még egyet. Őszintén csodálkoztam Boglárka olvasatán, mert kettőt tartalmazott a regényem, de örömmel megírtam a kértet. Miután elküldtem azt is, beszéltem a szerkesztőnővel, és szent meggyőződéssel bizonygattam, hogy szerepel benne még egy. Mikor megnéztem az elküldött kéziratot, döbbenten láttam, hogy éppen a legfontosabbat felejtettem ki. Így lett végül három nőtörténet. Az ember megvakul a saját könyvével szemben.”

Berke Krisztina és Rostás Péter István felhívták a résztvevők figyelmét a regény mozaikszerű, szilánkos jellegére, az ebből fakadó termékenyítő feszültségére és a részek közötti erős dinamikára.. Visky fontosnak tartja írásaiban fölülírni a szavak jelentését: legújabb regényében a szentség, a szabadság, a címben szereplő illegalisták kiemelkedő példák a fogalmak újraértelmezésére, művében visszatérően lebegteti e motívumok jelentéslehetőségeit. „Olyan olvasóknak írok, akik velem együtt képesek felfedezni, értelmezni, vagy épp megszenvedni ezt a könyvet.”

Úgy fogalmazott, hogy írásaival az üldözöttek evangéliumát, a periféria nézőpontját, boldogságát és szabadságát szeretné megeleveníteni. „Én ez a periféria vagyok. Ezt a perifériát akarom minél mélyebben megismerni és megírni.”

A kötetbemutató alkalmával a jövő kérdésének érintése elkerülhetetlennek bizonyult. Afelől nincs kétség, hogy a Vallásszabadság Házában összegyűltek bíztak a konkrét jövőtervek ismertetésében, Visky András azonban őszintén mondta, hogy nem tud ilyesmikről beszámolni. Számszerűségre a trilógia kapcsán mégis fényderült: már van 1800 jegyzete a folytatáshoz… a román titkosszolgálat jóvoltából.

‍