Anna Daučíková: A királynő ujja, 1998, Trafó Galéria, Budapest. Fotó: Biró Dávid.
No items found.

Antimioritikus (versek)

XXXVI. ÉVFOLYAM 2025. 12. (914.) SZÁM – JÚNIUS 25.
Anna Daučíková: A királynő ujja, 1998, Trafó Galéria, Budapest. Fotó: Biró Dávid.

Antimioritikus

 

A történelmi hősön Sergiu Nicolaescun

mintha csak rá szabták volna irritáló csúnya

vörös palást épp harsog a katonáira lelkesíti

biztatja őket a csatára a harcra a közönség

tátott szájjal ül a vetítőgép halk zajjal pörög

öreg baloghpista a mozigépész apja békésen

bóbiskol az olvasólámpa fénykörében a

bejáratnál hortyog is horkant időnként de

nem hallatszik semmi a csatazajban az sem

hogy idegesen mocorognak a székeken a

falusiak eldugja szemét egyik-másik az

első sorban fel is áll valaki a sorok

közepén elindul kifelé üvöltenek hogy

az istenit hova mit mind járkálsz ember

amikor egy háremhölgy csupa arany

melltartójában súlyos nehéz függönyök

mögé csalja a főhőst de ezt ő nem látja

már mert indulna maga is kifelé végig

a sorok között a pisszegő-füttyögő csitító

kiabáló nézők sorfalában tedd bé neki ne

kegyelmezz kiáltják basszad meg mit

mind totojázik ott a kutya úristókját

meglátnám én őrjöngik a legények ne

félj tőle megbírja ugrik a kép hirtelen

csalódottan zúg fel a közönség áááááá

pont most amikor a legjobb lett volnaaa

a hős anyját valakijét látjuk mi van

beléhaltál visít fel valaki beléhót kiáltja

egy másik hang is a fekete fátyolt látva

majd a dombokat az elesett ellenséges

katonákat aztán a győzedelmes hazaiakat

valahol egy völgyben nagy húsokkal és

hatalmas kupákkal a kezükben miközben

valami távoli keserves dallam pásztori

furulyahang hullámzik végig a vásznon

és a teremben és elér a mozigépészig az

alvó horkoló apáig a moziterem tetejéig

ahol szépen lassan felgyújtják a lámpákat

és röhögve-kacagva egymást ugratva

elindulnak hazafelé…

 

 

Bandibé

 

Vittem az autómmal, vittem Szeredába, vittem

a régi Daciával, a szürkével, amit még én is meg

tudtam javítani, nagy szakértelemmel nyitottam fel

a motorháztetőt, amikor lefulladt, és vettem ki, majd

fújtam ki a dűznit, mint vele is akkor, a szentléleki

letérőnél várt, ment a fehérnépecskéhez, ki volt

pomádézva, borotválkozva, beszórva valami pacsulival,

és ünnepesbe volt öltözve, mint amikor temetésre,

esküvőbe, keresztelőbe, elsőáldozásra megy az ember,

ment a fehérnépecskéért, hátha összejön valami,

mert egyedül élt, egyedül abban a házban, agglegény

volt, s hátha most legalább, ezekre a nehezebb évekre

kerül neki egy jóravaló, igazi, hűséges asszonyka,

mondta, és nem csak a vagyona érdekli, nem csak

az, hogy mit örököl majd utána, mondta, mert ilyenek

mind a mai világba’, nem lehet megbízni senkibe’ sem,

sok éve ennek, jó sok éve, most halt meg, amikor éppen

otthon voltam, egyedül, agglegényként, úgy találtak

rá hetek múlva, hetekig sírtak az állatai, bőgött a juh,

visított a disznó a pajtában, világgá repültek a tyúkok,

a kutya pedig kínjában elszakította a láncot és felfalta,

csontig megette a kecskét, és hó lett, és nem füstölt

a kémény, a kéménye, és nem seperte el a kapuja

előtt senki a havat, és nem voltak nyomok sem abban

a szűz hóban, és mégsem tűnt fel senkinek, napokig

nem tűnt fel, nem hallották a síró-bőgő, nyüszítő

állatokat, a tehenet, a juhot, a disznót, a kutyát,

sem azt, hogy a tyúkokat mi űzi el, a menyét, az lehet,

gondolták, a menyét, vagy valami róka, és a nyomok,

és a füst, kérdezték, sokan, hát azok, mondták, hááát…

 

 

Under cut

 

Le kellett mennie három-négy hetenként

Piroska nénihez a csorgó mellé ott volt a

kis nyárikonyhaszerű épület ahol Piroska

néni vágta a hajat dauerolt mindent csinált

amit egy fodrászműhelyben szoktak látom

megnőtt a hajad mondták tessék itt van

három lej s futás Piroska nénihez és csikóra

megértetted azt mondod neki hogy csikóra

ó bár csak egyszer lehetett volna hogy nem

csikóra hanem nagyosan felszedetheti

felszedik a haját és nem mindig a kötelező

csikófrizura csak egyetlenegyszer nem lehetne

kérdezte félszegen de meg sem várta hogy

kimondják csikóra szépen mondtuk szólt

az anyja is csikóra ó jaj Piroska néni a szép

fiatalasszony és Pászka Jenő a férje akit

fiatalon megöltek jött a hír hogy mi történt

nem volt még harmincéves és magára

maradt a szép fiatal fodrásznő nézi magát

most reggel annyi év után a tükörben nézi

a frizuráját csikóra megértetted csikóra

nézi a csikófrizuráját ahogy akkor hívták

és meg sem próbál alkudozni sem velük sem

magával már csikóra hallja a hangjukat

a hangját de hiszen úgy van úgy vágták

és nem is kell már hallania tudja hogy úgyis

csakis csikóra már semmiképp sem másképp…

 

 

Gömbvillám

 

Mint amikor nyitva hagyják az ablakot

erős idő idején ahogy nagyanyám mondta

és akkor váratlanul besuhan rajta egy

fényes gömbgolyó ami sehogyan sem

tud már kimenni sehol úgy jár amikor

betéved nem a felső hanem az alsó

emeletet választva abba a fülkébe és

ott üldögélve a nyugalomban egyszer

csak azt hallja hogy valaki behuppan

mellé a másik fülkébe majd jönnek

többen is női hangokat hall beszélnek

egymásnak át a fülkékből csivitelnek

duruzsolnak satöbbi azt gondolja előbb

hogy milyen buták ezek a nők

összetévesztik a férfit a nőivel

de jönnek mások is hangoskodnak

a tükrök előtt pletykálnak nevetgélnek

s akkor rájön hogy tkp. nem is ők

hanem ő s most már nem az a

kérdés hogy ők hogy mennek ki

majd innen hanem hogy ő hogy

jut ki fülig vörösen mint egy

eltévedt szégyentől vörösen izzó

gömbgolyó kerengve-cikázva közöttük…

 

 

Színdarab

 

Az előadást szilveszterkor

mutatta be a falusi ifjúság az egyik

tanító néni segített a fiataloknak

betanulni kötelezően román szerzőtől

kellett választaniuk és igen tele volt

zsúfolásig meg volt telve a kultúr-

otthon a süket nagyapa az első

sorban ült csapkodta a térdét még

fel is kiabált a színpadra úgy

fejezte ki a tetszését belekiabált ha

úgy érezte hogy valami nem éppen

világos neki vagyis igen jól érezte

magát de az egész közönség is

pedig pénzbe került a jegy nem

sokba de a falusiak nem nagyon

szeretnek sehol sem fizetni inkább

az ingyenes dolgokat kedvelik

szóval a színdarab amit a tényleg

lelkes közönség előtt játszottak

ezerkilencszáznyolcvanötben a

süket nagyapa aki a háborúban

légnyomást kapott mindkét fülére

kommentjei közepette is nagyon

jól úgy is mondhatjuk hogy hát

nagyszerűen sikerült valójában

a kacagás a felszabadult röhögés

tetszett legjobban mindenkinek

ami a színpadon harsant fel és

tartott legalább öt percig már-már

azt hitték hogy soha nem ér véget

amikor elkezdett kacagni magával

a főhőssel előbb itt majd ott aztán

amott meg amott is valaki végül

az egész terem hahotázott nem

csak a süket nagyapa aki nem

értett egyetlen árva szót sem

az egészből de tetszett neki is

meg a falusiaknak is mindazonáltal…

 

 

Jövőnk zálogai

 

Mondja az elvtárs meséli a központból

érkezett a megyeközpontból érkezett az

iskolába tagja a Megyei Pártbizottságnak

a Nagy Nemzetgyűlésnek és az Elvtársnőnek

a Minisztertanács Főtitkárnőjének a Világhírű

Tudós Asszonynak Mindannyiunk anyjának

az RKP Helyettes Főtitkárának a megbízottja

különmegbízottja darálja monoton hangon

az iskola udvarán sorolja mintha verset

szavalna skandálja a szavakat az eszmékről

hogy kötelességünk szüntelenül küzdeni a

hazáért a fejlődésért és a nép népünk gyara-

podásáért a fényes jövőért mert nem könnyű

a kommunizmus felé vezető út áldozatokat

követel tisztelt szülő elvtársak és elvtársnők

nem fogadhatunk el tehát semmiféle rend-

bontó individua- indivi- individualizmust

ami letérít minket a kommunizmus felé

vezető tiszta és egyenes útról tegyünk meg

tehát mindent amit Hőn szeretett vezérünk

rendeletei előírnak mindent a szocialista

társadalom alapsejtje a család érdekében

zúgja az elvtárs az eszmékről a célokról

a fegyelemről a Haza Sólymai a pionírok

a mai KISZ-tagok a holnap kommunistái

feladatairól mert ha engedelmesek ha alkal-

mazkodók vagyunk akkor megtaláljuk/ják

a helyüket jövőnk zálogai ők akik szépen

beilleszkedhetnek majd hiszen csodálatos

jövő áll előttük ha le nem térnek arról

az útról amit kijelölt számukra hazánk

bölcs vezetője és a párt és hazánk bölcs

vezetőjének a felesége a tudós asszony

aki előtt mindkettejük előtt egyöntetűen

fejet hajt a nagyvilág és az egész tudós

társadalom… és mi is…

 

 

Káposztalé

 

Azt javasoljuk hogy írjon le mindent és

jobb lesz ha őszintén elmondja mi történt

pontosan hogy milyen indíttatásai voltak

kik voltak még a dologban vagy voltak-e

mások is s ha nem tudja mit is írjon nem

baj mondjuk mi és semmi de semmi dolga

nincs mint leírni szépen amit mondanak itt

magának és rögzítjük és kész és ennyi az

egész mehet a dolgára dehogy tartóztatjuk

mehet a gyerekéhez az apjához anyjához

a szeretteihez hiszen nem lehetetlent kérünk

mi csupán egy kis együttműködést segítséget

mert gondoljuk hogy nem akar bajba kerülni

sem maga sem a családja senki és ha igazán

bátor lett volna igazi hős forradalmár akkor

most nem egy veder káposztalevet loccsant

a tanácselnök elvtárs autójára ráadásul az

éj leple alatt hanem akkor szépen ügyesen

felgyújtja magát a főtéren a primaria előtt

vagy legalábbis éhségsztrájkba kezd vagy

valami nagyon erőset tesz nem akarunk

ötleteket adni isten ments valami nagyon

emlékezeteset nem ilyen olcsó alpári sunyi

bosszút eszel ki és hogy ki ellen mi ellen

mi értelme volt ennek az egésznek mondja

meg nekünk legyen szíves hát mondja meg…

Összes hónap szerzője
Legolvasottabb