.svg)
Antimioritikus
A történelmi hősön Sergiu Nicolaescun
mintha csak rá szabták volna irritáló csúnya
vörös palást épp harsog a katonáira lelkesíti
biztatja őket a csatára a harcra a közönség
tátott szájjal ül a vetítőgép halk zajjal pörög
öreg baloghpista a mozigépész apja békésen
bóbiskol az olvasólámpa fénykörében a
bejáratnál hortyog is horkant időnként de
nem hallatszik semmi a csatazajban az sem
hogy idegesen mocorognak a székeken a
falusiak eldugja szemét egyik-másik az
első sorban fel is áll valaki a sorok
közepén elindul kifelé üvöltenek hogy
az istenit hova mit mind járkálsz ember
amikor egy háremhölgy csupa arany
melltartójában súlyos nehéz függönyök
mögé csalja a főhőst de ezt ő nem látja
már mert indulna maga is kifelé végig
a sorok között a pisszegő-füttyögő csitító
kiabáló nézők sorfalában tedd bé neki ne
kegyelmezz kiáltják basszad meg mit
mind totojázik ott a kutya úristókját
meglátnám én őrjöngik a legények ne
félj tőle megbírja ugrik a kép hirtelen
csalódottan zúg fel a közönség áááááá
pont most amikor a legjobb lett volnaaa
a hős anyját valakijét látjuk mi van
beléhaltál visít fel valaki beléhót kiáltja
egy másik hang is a fekete fátyolt látva
majd a dombokat az elesett ellenséges
katonákat aztán a győzedelmes hazaiakat
valahol egy völgyben nagy húsokkal és
hatalmas kupákkal a kezükben miközben
valami távoli keserves dallam pásztori
furulyahang hullámzik végig a vásznon
és a teremben és elér a mozigépészig az
alvó horkoló apáig a moziterem tetejéig
ahol szépen lassan felgyújtják a lámpákat
és röhögve-kacagva egymást ugratva
elindulnak hazafelé…
Bandibé
Vittem az autómmal, vittem Szeredába, vittem
a régi Daciával, a szürkével, amit még én is meg
tudtam javítani, nagy szakértelemmel nyitottam fel
a motorháztetőt, amikor lefulladt, és vettem ki, majd
fújtam ki a dűznit, mint vele is akkor, a szentléleki
letérőnél várt, ment a fehérnépecskéhez, ki volt
pomádézva, borotválkozva, beszórva valami pacsulival,
és ünnepesbe volt öltözve, mint amikor temetésre,
esküvőbe, keresztelőbe, elsőáldozásra megy az ember,
ment a fehérnépecskéért, hátha összejön valami,
mert egyedül élt, egyedül abban a házban, agglegény
volt, s hátha most legalább, ezekre a nehezebb évekre
kerül neki egy jóravaló, igazi, hűséges asszonyka,
mondta, és nem csak a vagyona érdekli, nem csak
az, hogy mit örököl majd utána, mondta, mert ilyenek
mind a mai világba’, nem lehet megbízni senkibe’ sem,
sok éve ennek, jó sok éve, most halt meg, amikor éppen
otthon voltam, egyedül, agglegényként, úgy találtak
rá hetek múlva, hetekig sírtak az állatai, bőgött a juh,
visított a disznó a pajtában, világgá repültek a tyúkok,
a kutya pedig kínjában elszakította a láncot és felfalta,
csontig megette a kecskét, és hó lett, és nem füstölt
a kémény, a kéménye, és nem seperte el a kapuja
előtt senki a havat, és nem voltak nyomok sem abban
a szűz hóban, és mégsem tűnt fel senkinek, napokig
nem tűnt fel, nem hallották a síró-bőgő, nyüszítő
állatokat, a tehenet, a juhot, a disznót, a kutyát,
sem azt, hogy a tyúkokat mi űzi el, a menyét, az lehet,
gondolták, a menyét, vagy valami róka, és a nyomok,
és a füst, kérdezték, sokan, hát azok, mondták, hááát…
Under cut
Le kellett mennie három-négy hetenként
Piroska nénihez a csorgó mellé ott volt a
kis nyárikonyhaszerű épület ahol Piroska
néni vágta a hajat dauerolt mindent csinált
amit egy fodrászműhelyben szoktak látom
megnőtt a hajad mondták tessék itt van
három lej s futás Piroska nénihez és csikóra
megértetted azt mondod neki hogy csikóra
ó bár csak egyszer lehetett volna hogy nem
csikóra hanem nagyosan felszedetheti
felszedik a haját és nem mindig a kötelező
csikófrizura csak egyetlenegyszer nem lehetne
kérdezte félszegen de meg sem várta hogy
kimondják csikóra szépen mondtuk szólt
az anyja is csikóra ó jaj Piroska néni a szép
fiatalasszony és Pászka Jenő a férje akit
fiatalon megöltek jött a hír hogy mi történt
nem volt még harmincéves és magára
maradt a szép fiatal fodrásznő nézi magát
most reggel annyi év után a tükörben nézi
a frizuráját csikóra megértetted csikóra
nézi a csikófrizuráját ahogy akkor hívták
és meg sem próbál alkudozni sem velük sem
magával már csikóra hallja a hangjukat
a hangját de hiszen úgy van úgy vágták
és nem is kell már hallania tudja hogy úgyis
csakis csikóra már semmiképp sem másképp…
Gömbvillám
Mint amikor nyitva hagyják az ablakot
erős idő idején ahogy nagyanyám mondta
és akkor váratlanul besuhan rajta egy
fényes gömbgolyó ami sehogyan sem
tud már kimenni sehol úgy jár amikor
betéved nem a felső hanem az alsó
emeletet választva abba a fülkébe és
ott üldögélve a nyugalomban egyszer
csak azt hallja hogy valaki behuppan
mellé a másik fülkébe majd jönnek
többen is női hangokat hall beszélnek
egymásnak át a fülkékből csivitelnek
duruzsolnak satöbbi azt gondolja előbb
hogy milyen buták ezek a nők
összetévesztik a férfit a nőivel
de jönnek mások is hangoskodnak
a tükrök előtt pletykálnak nevetgélnek
s akkor rájön hogy tkp. nem is ők
hanem ő s most már nem az a
kérdés hogy ők hogy mennek ki
majd innen hanem hogy ő hogy
jut ki fülig vörösen mint egy
eltévedt szégyentől vörösen izzó
gömbgolyó kerengve-cikázva közöttük…
Színdarab
Az előadást szilveszterkor
mutatta be a falusi ifjúság az egyik
tanító néni segített a fiataloknak
betanulni kötelezően román szerzőtől
kellett választaniuk és igen tele volt
zsúfolásig meg volt telve a kultúr-
otthon a süket nagyapa az első
sorban ült csapkodta a térdét még
fel is kiabált a színpadra úgy
fejezte ki a tetszését belekiabált ha
úgy érezte hogy valami nem éppen
világos neki vagyis igen jól érezte
magát de az egész közönség is
pedig pénzbe került a jegy nem
sokba de a falusiak nem nagyon
szeretnek sehol sem fizetni inkább
az ingyenes dolgokat kedvelik
szóval a színdarab amit a tényleg
lelkes közönség előtt játszottak
ezerkilencszáznyolcvanötben a
süket nagyapa aki a háborúban
légnyomást kapott mindkét fülére
kommentjei közepette is nagyon
jól úgy is mondhatjuk hogy hát
nagyszerűen sikerült valójában
a kacagás a felszabadult röhögés
tetszett legjobban mindenkinek
ami a színpadon harsant fel és
tartott legalább öt percig már-már
azt hitték hogy soha nem ér véget
amikor elkezdett kacagni magával
a főhőssel előbb itt majd ott aztán
amott meg amott is valaki végül
az egész terem hahotázott nem
csak a süket nagyapa aki nem
értett egyetlen árva szót sem
az egészből de tetszett neki is
meg a falusiaknak is mindazonáltal…
Jövőnk zálogai
Mondja az elvtárs meséli a központból
érkezett a megyeközpontból érkezett az
iskolába tagja a Megyei Pártbizottságnak
a Nagy Nemzetgyűlésnek és az Elvtársnőnek
a Minisztertanács Főtitkárnőjének a Világhírű
Tudós Asszonynak Mindannyiunk anyjának
az RKP Helyettes Főtitkárának a megbízottja
különmegbízottja darálja monoton hangon
az iskola udvarán sorolja mintha verset
szavalna skandálja a szavakat az eszmékről
hogy kötelességünk szüntelenül küzdeni a
hazáért a fejlődésért és a nép népünk gyara-
podásáért a fényes jövőért mert nem könnyű
a kommunizmus felé vezető út áldozatokat
követel tisztelt szülő elvtársak és elvtársnők
nem fogadhatunk el tehát semmiféle rend-
bontó individua- indivi- individualizmust
ami letérít minket a kommunizmus felé
vezető tiszta és egyenes útról tegyünk meg
tehát mindent amit Hőn szeretett vezérünk
rendeletei előírnak mindent a szocialista
társadalom alapsejtje a család érdekében
zúgja az elvtárs az eszmékről a célokról
a fegyelemről a Haza Sólymai a pionírok
a mai KISZ-tagok a holnap kommunistái
feladatairól mert ha engedelmesek ha alkal-
mazkodók vagyunk akkor megtaláljuk/ják
a helyüket jövőnk zálogai ők akik szépen
beilleszkedhetnek majd hiszen csodálatos
jövő áll előttük ha le nem térnek arról
az útról amit kijelölt számukra hazánk
bölcs vezetője és a párt és hazánk bölcs
vezetőjének a felesége a tudós asszony
aki előtt mindkettejük előtt egyöntetűen
fejet hajt a nagyvilág és az egész tudós
társadalom… és mi is…
Káposztalé
Azt javasoljuk hogy írjon le mindent és
jobb lesz ha őszintén elmondja mi történt
pontosan hogy milyen indíttatásai voltak
kik voltak még a dologban vagy voltak-e
mások is s ha nem tudja mit is írjon nem
baj mondjuk mi és semmi de semmi dolga
nincs mint leírni szépen amit mondanak itt
magának és rögzítjük és kész és ennyi az
egész mehet a dolgára dehogy tartóztatjuk
mehet a gyerekéhez az apjához anyjához
a szeretteihez hiszen nem lehetetlent kérünk
mi csupán egy kis együttműködést segítséget
mert gondoljuk hogy nem akar bajba kerülni
sem maga sem a családja senki és ha igazán
bátor lett volna igazi hős forradalmár akkor
most nem egy veder káposztalevet loccsant
a tanácselnök elvtárs autójára ráadásul az
éj leple alatt hanem akkor szépen ügyesen
felgyújtja magát a főtéren a primaria előtt
vagy legalábbis éhségsztrájkba kezd vagy
valami nagyon erőset tesz nem akarunk
ötleteket adni isten ments valami nagyon
emlékezeteset nem ilyen olcsó alpári sunyi
bosszút eszel ki és hogy ki ellen mi ellen
mi értelme volt ennek az egésznek mondja
meg nekünk legyen szíves hát mondja meg…
