Arkagyij fölött édes lett a szeder. stop

Nos, ezt az üzenetet küldte el Arkagyij még a nyár végén a városállam titkosszolgálatának, abban reménykedve, hogy békén hagyják végre, és nem lesz szükséges naponta kétszer megismételni ugyanazt az üzenetet, miszerint: itt ma sem történt semmi. stop, ..x.. fokot mértünk. stop, esik az eső, havazik, süt a nap, harmadik napja kínoz az anticiklon, felzabál a meleg, elfogyott a pálinka. stop. stb.

A csel nem vált be, mert azóta is naponta csesztetik, ezért be kell ülni a készülékek mögé hajnali négykor és este nyolc órakor, és üzenni a semmiből, a semmiről, a semmit. Annyi változott mindössze, hogy ott, a messzi városállamban egy nő, bizonyos Mumtaz, özvegynek kezdte nevezni magát nyár vége óta, mint erről a kapcsolattartó, bizonyos Bajan beszámolt. S hogy ez a Mumtaz azóta össze-vissza kufircol azzal, akivel éri. Mivel ez régebben is így volt, a változást alig néhányan érzékelhették ott, a messzi távolban, és Arkagyij, akinek életében sem voltak számottevő testi vágyai, nem tudta sem annak idején, sem most komolyan venni, hogy ez a Mumtaz a felesége. Avagy az özvegye, kinek ahogy jobban tetszik.

Livejszki doktor szerint ez csakis annak a bizonyítéka, hogy a rádiós egy angyal, és azon szokott szomorkodni, hogy milyen óriási nagy kár az, hogy olyan kevesen tudnak a létezéséről.

Mondanom sem kell, Arkagyijnak mindehhez nem volt hozzáfűznivalója.

A rádió- és távíróállomás, egyben Arkagyij lakása, a Félkebel ötödik emeletén található, bár lehetne a földszinten is, vagy bármelyik emeleten a nyolcból. A Félkebel, eredeti nevén a Dicsőséges Hadsereg 1287. Támaszpontja, mára üresen meredezik a tajgában. A dicsőséges hadseregnek, mely az igen találó Félkebel nevet ráragasztotta, nyoma sincs. Azon tépelődni, hogy mi a fenének építtetett ez a hadsereg meg az ő dicsőséges fenntartója egy nyolc emelet magas betonmonstrumot az istennek az ő háta mögé, fölösleges. Arkagyij azért rendezkedett be éppen a hatodik emeletre, mert egyrészt az a legmelegebb, ami nem csoda, hiszen ezt az egyetlen emeletet bírják kifűteni, de azt is csak akkor, amikor már tényleg kurva hideg van odakint. Másrészt kell a sport. Hat emelet megmászása naponta többször éppen elégséges ahhoz, hogy Arkagyij edzésben legyen. Hogy ezen Livjeszki doktor mennyit bucsálódik, illetve káromkodik, ha a kelleténél több áfonyapálinkát fogyasztott, az senkit sem érdekel. Főként, hogy nincs is akinek az érdeklődésére ezek a panaszok számot tartsanak. Arkagyij érvelése megingathatatlan, és más, a vidéken lakó értelmes lényről nincsen tudomásuk.

Doktor Livjeszki a Félkebel hőközpontjában lakik, ahová pálinkafőzőt telepített az évek során, felhasználva ehhez a dicsőséges hadsereg mindenféle hátrahagyott és e célra átalakítható felszerelését, eszközét és hulladékát. A vadgyümölcsök és más, szesszé lényegíthető szerves anyagok begyűjtésben Arkagyij és gospodin Fermato segédkezik. Fermato állandó felügyeletet igényel a begyűjtések ideje alatt. Ha nincsenek résen, a doktor vagy Arkagyij, akkor ez az ibóktalan mindent felfal, és az bizony fájdalmas tud lenni, amikor a legnagyobb hidegben kell elkezdeni féledecikre csökkenteni a napi adagot. Gospodin Fermatót sajnos ez idáig nem lehetett jobb belátásra bírni, és kétséges, hogy ez valaha sikerülhet-e.

Az isten háta mögötti helyeknek az a legnagyobb vonzerejük, hogy az idő teljesen másként viselkedik, sőt teljességgel megszűnni látszik, például azokban a hónapokban, amikor a nappalok és az éjszakák összefolynak. Ilyenkor persze fokozott szükség van a pálinkára és a szárított mókushúsra, füstölt halakra.

Az adóvevő kellemetlen sercegésbe fogott, amitől gospodin Fermato mindkét elülső mancsával vadul vakarózni kezdett. Arkagyij a fülére illesztette a hallgatót.

Otthon vagy? – kérdezte Livejszki doktor.

Itt, hát hol a kurva életben lehetnék, egyetlenem – válaszolta Arkagyij kedvesen.

Jövök, hozom a maszlagot, meg még valamit. Adj egy kicsi nyugtatót annak a vad alaknak – rendelkezett a doktor.

Arkagyij lecsapta a fülhallgatót, és kotorászott egy kicsinyég a vitrines szekrénykében, amelyből már évek óta hiányzik a vitrin lényegét adó üveg. Öblös, hosszú nyelű kanalat vett elő, és abba csurgatott némi áfiumot, majd megragadta gospodin Fermato állát, és mélyen a szemébe nézett.

Mondjad ügyeskén, hogy ááá, kicsi lelkem – mondta, és Fermato engedelmesen kitátotta a száját.

Mire Livejszki, nagy fújtatásokkal s jobbra-balra köpködve kátrányos tüdeje nedveit, beesett az ajtón, gospodin Fermato olyan bambán nézett, mint a régi szép időkben az üveghalak. Livejszki azonnal nekirontott az ártatlan léleknek, és a maszlagos vedret a lába mellé csapva, mindenáron a szájába akart tuszkolni valami porcelánfényű konstrukciót. Gospodin Fermato panaszosan nyögdécselt, és nyelvével minduntalan kilökdöste azt a valamit, amit Livejszki beletömni akart, majd győzedelmeskedvén, mohón a maszlagos veder fölé hajolt, és elégedetten szürcsölni kezdte a tartalmát.

Mi a lófasz ez? – kérdezte Arkagyij.

Protézis, bakker! Gospođica Lia megmaradt fogsorából meg néhány lecsiszolt porcelántányér-darabból készítettem – jelentette ki diadalmasan Livejszki doktor.

Bolond vagy, öregem. Gospođica Lia jegesmedve volt. Fermato csak egy közönséges barnamedve, annak is csökött. Hogy is gondolhattad, hogy be fog férni a szájába ez az izé? – mondta elképedve Arkagyij, és a visszaadta Livejszkinek a félresikerült álfogsort.

Igazad lehet, pane Arkagyij. Mindig okosabbnak bizonyulsz nálam. Pedig csak azt akartam, hogy ez a szerencsétlen is rághasson néha valamit, annyi a megkövesedett mókusunk, mint a nyű – állapította meg szomorúan a doktor.

Édes vagy, öregem. De tudod, hogy mondom én mindig: mérni, csak mérni…

…mindig, mindent pontosan megmérni – fejezte be az örök tanítást sóhajtozva Livejszki. Majd a következő jobb lesz, újra nekilátok. Addig is iszunk egy kevés jó erős szederlevet? Esküszöm, hogy ebbe nem kevertem bele semmi mást! – jelentette ki és keresztet vetett.

Arkagyij megértően bólogatott. Később a két barát csendesen szürcsölte az erős szeszben ázó lila szedreket, és a rádiós megüzente este nyolckor a szokásos „ma sem történt semmi”-t. Odakint rázendített az egyhetűs vihar, amely legalább tíz napig szokott tartani, gospodin Fermato pedig szipogva és csámcsogva elaludt.