Forró Ágnes: Teleholdak
No items found.

Aurel Rău versei

XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 23. (805.) SZÁM – DECEMBER 10.
Forró Ágnes: Teleholdak

Forró Ágnes: Teleholdak


Hitvallás

(Crez)



Hiszem, hogy a költőt olvasni kell, nem védeni.

A szabadságát kell védeni.

Az állapotot, amelyben írhat.

Ami annyit ér, mintha az összes nyelveken beszélnél.

Folyton gyűjtse az adatokat, gondolkodjon önállóan,

ne higgyen semmiben, ami kánon.

Csak a szavak dübörgését hallja,

mintha a Könyvből olvasná: csakis igazságot szóljon.

Legyen formában, olvasson a csillagokból.

A költőt szeretni kell, ahogy neki is

szeretni kell.

Ahol a költői állnak, ott van az ország.

A költő nem tud nem énekelni.

Hiszem, hogy a költészet nem tudomány.



Török szőnyegek

(Covoare turceşti)


A medgyesi templomban


török imaszőnyegek.

Nagyon magasan függenek.

Azért készültek, hogy színeikre

térdepelve

imádkozz.


Ereszkedj térdre az egyik szőnyegen,

homlokoddal a csúcsív elemei felé,

és addig imádkozz,

amíg úgy érzed,

már emelkedsz a mennybe, Mohamedhez.


Aztán, bár embernyi magas,

csavard a hónod alá,

és indítsd útra, Erdély felé.

Úgy háromszáz évig tartó utazásra.


És most: felfüggesztett „anatóliai szőnyeg”.

Hosszú szegfű-meanderekkel vagy más virágokkal,

geometrikus formákkal,

az orgona bal oldalán,

szemben az oltárral, ahol kiábrázoltatnak Krisztus szenvedései,

aki oltár maga is.

Lutheránus énekekre figyelve, nézve a régi,

még a reformáció előtti festményeket.


Repülő szőnyegek, egészen magasan.

Nem imádkozhatsz rajtuk,

Csak hozzájuk, amíg

úgy érzik, hogy ők is

elindulnak a keresztény

mennyország felé.


A medgyesi templom

„trombitás”, angyalok érkeztét hirdető tornya alatt.


Ördögűzés

(Exorcism)


A vázába helyezett


rózsa kinyílt.


Látom, milyen lehetett volna a virág.


Ahogy a meleg és a sötét hat rá,

nem a fény.


A természet mint szobrász munka közben.


A finom illat

Az egész helységben érzékelhető.


Lebegnek tőle az összes bútorok.


Körös-körül a polcokon érzik

A könyvek is.


Az embert és a virágot.



A repülés történetéből

(Din istoria aviației)


A történetnek ezt a részét Aurel Vlaicu1


testvérétől tudtam meg, a szülői házban,

neve János volt, paraszt, öreg már.

Beszélt a „kismester” találékony szelleméről,

aki a tanulásból hazajött ide,

Bencencre.


A pajtában voltak egy vasárnapon,

mint kisebb, ő csak segédkezett.

Eszkábált kemencében olvasztották a fémet,

egy ferencjóskás érme volt ott

az öntőforma,


dolgoztak vízzel, tűzzel, semmi ráolvasással,

tálcára gyűjtve végül több aranyat is.

Sosemlátott dolog volt, egybe is csődítette

az egész házanépet, jöjjenek csodát látni.


Apjuktól, mind a ketten, kiadós verést kaptak, korbács

segédletével.

Hogy soha ne felejtsék.

Egy részletet a repülés igaz történetéből.


KARÁCSONYI ZSOLT fordításai


1 Aurel Vlaicu, erdélyi román mérnök, a repülés egyik úttörője, 1882-ben született a Hunyad megyei Bencencen, a falu jelenleg az ő nevét viseli.




Összes hónap szerzője
Legolvasottabb