chutney-illatban (Versek)

chutney-illatban

‍

lebeg az idő morzsa madelaine

like some enchanted far-off isle

in some tumultous sea your smile

merülőforralóként a jelenben

a ketrecbe zárt életre készülő

gyerekek játszóterét figyelve

lakótelepi erkélyek szemében

kisimulok egy padon veled

kinyitott szelence

éjjel telefonba írt vers

mondod merengve

minden hétfőn most itt

ennél meztelenebbre

nem tudok vetkőzni ennél jobban

nem tudok élvezni melegebben

nem tud lüktetni az ereimben

a vér ennél nagyobbakat nem

tudok sóhajtani ha rád nézek

gondolok vagy a verseidet

the best yet unexpress’d

olvasom életem végéig

melegítened kell a húsoddal

a lelkeddel szavakkal

mint hajót a mélyben

szelíd viharos tenger

szégyenlős szerelemmel

really blended into one

we rode the sea’s symphony

felettünk a felszínen sziget

szemétből szűri meg a fényt

perspektívátlan életek kellékei

petpalackházasságok nem lebomló

nájlonzacskómunkák prizmájában

fürdő színek szimatolnak körbe

nem veszed fel a telefonod

amíg a combomat simogatod

meglágyulnak az ajkaid rózsa

sziromként a nyelvem alatt

hang nélküli sz betűs szavak

meglett végül a lelked látod

késtem a szagok közt úszva

álmosan mint a hajad illata

a másodosztályú szerelvény

fasírt kolbászos zsemle sör

szimbólumtengerén lebegve

morzsák közt megtaláltalak

mint az elvesztegetett időt

újra és újra

‍

méretarány nélküli térkép

nélküled a minden

egyre gondolunk

miért van inkább a lét

ha közelről nincsen

kérdőjel nincsen csak

szilárd alaprajzú test

tudatos jelen szomatikus

terápiás viszont-áttétel

megér fertő zés zés

van köztünk valami

telepatikus frekvencia

Lust oder Einfühlung

kvazárremineszcencia

a tisztaság kéjes érzése

a lélegzet nélküli béke

a kellés vak eksztázisa

mint minden ilyen vers

a szemedben a szádban

gyalogszeder és som

erdei séta esti szél

levendula és zsálya

piros üveggolyók a kertből

tárkony és szerecsendió

ezüst holdíze a hajadban

végtelen vég selyembe

burkolva fekvő matisse-i

áradású élet ahogy piheg

végighúzza rajtad a nyelvét

az idő nézem hogy pislog

mosolyog nyújtózik a jelen

finoman simogatom remeg

keresi a helyét a világban velem

szőrszálak emléke a nyelveden

mint üvegzöld fény a vízen

elszédülsz egy Egry-képen

fekszünk ezen a szárazföldi stégen

ringanak a hullámok a világ minden

újra és újra orgia rettegés és ünnep

amíg az sz betűs szavaink is pihennek

nevezzük korrektív emocionális élménynek

megérintve a nyelvvel finoman

a mindfulnessgombot

‍