Baász Orsolya: Babirura
No items found.

Deniz Otay versei

XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 22. (828.) SZÁM – NOVEMBER 25.
Baász Orsolya: Babirura

‍

Baász Orsolya: Babirura

Reggel, játékok után

(Dimineaţa, după jocuri)

‍

Ehető hártya ami

szétosztja a

szétosztja a hatalmat a

szétosztja a hatalmat –

a zseniális gyermeket savas nevetésével

hogy szaporodni hagyják a végtelenségig.

De amikor felébredsz

marad a könyörtelen és megosztott univerzum.

‍

‍

A nagylelkű kémia fényes

nyalábokra szóródott szét

kis mozgásra korlátozódva

egy alacsonyabb memória térképén.

‍

Egy reggel egyedül

ébredsz Bukarestben

és nem nagyon van pénzed

se túl sok barátod

imádkozol egy balesetért

hogy kivonjon a forgalomból

valamiért hogy erősebben lökjön

előre, ki

ebből a törmelékből

amiből azt hitted kijöttél

pont mielőtt meglátod a lila rorschach-foltokat

a fejed fölött a plafonon

és afölött a fiú fölött aki fölötted

élt a matracon.

Bármit is mondott, elnyelte a folt.

‍

Erőszakot

vagy elidegenítést

küldjön az isten

De a szakítást el ne felejtsem

amiért reggeltől

estig izzadok

‍

amit valahova messzire képzelek

nem egy nyomornegyed fészkébe.

Elidegenítés gombnyomásra, pénzzel és nagy sebességgel.

‍

vándorló – házi – állatok
elesett – különválasztott – törzsekben

(animale – domestice – călătoare
în triburi – separate – căzute)

‍

A gazdagsághoz és csekély békéhez alkalmazkodva

oda vándorlok, ahova felgyűl a vagyon.

Lehet, hogy a vándoroknál elvesztődik az eredet,

ahogy folyton változtatják a vadászat helyszínét,

nálunk nem.

A genetikai örökség zaklató;

generációk felgyülemlett fáradtsága – mindenütt.

‍

Ad hoc partnereket toboroztam,

szobrokat adtunk vízzel és fényekkel magunkhoz,

kis, abszolút változásokká sugalmaztuk magunkat

a tájakon.

A kísérletek folynak,

olykor veszélyesen, ahol a zúgás pusztít

és a vándorlás csak a jelenben van,

máskor finoman mozgatja meg őket

a lassú provinciálisok gyengédsége.

‍

Kusza multirealitások

sietnek az odú felé.

Zavartan haladok egyik helyről a másikra,

városokban, felboncolva, a fény egyre szórtabb.

Értem szóltak telefonok

a világ minden tájáról.

‍

A forgalomban, kocsik közt és az időn át,

könnyesen, orvosokkal és más

megmentőkkel a repülő piros kocsiban.

Időt nyer a zsúfolt város,

oázissá válik.

‍

A nulladik pillanattól

a találkozásunkig

nem tettem magam érthetővé.

Felvettek a megmentő kocsival

és elvittek az ő világukba.

‍

Olykor annyi bizonyosság van

az intézmények szívében,

a béke és az őrség

már levágná a lábadat.

Ne mozduljatok,

olvasni akarok az aurákból.

‍

HORVÁTH BENJI fordításai

‍

Deniz Otay 1993-ban született Suceaván. Kolozsváron szerzett jogi diplomát. Jelenleg interdiszciplináris pszichológiával foglalkozik. Első kötetéért (Fotocrom Paradis, OMG, 2020) elnyerte a rangos Mihai Eminescu- és Sofia Nădejde-díjakat.

‍




Összes hónap szerzője
Legolvasottabb