„egy hajnali erdő szuszogása / ahol megteremtetett a gravitáció” – Gál Hunor a Bréda Ferenc Irodalmi Körön

A hétfőn megrendezett Bréda Ferenc Irodalmi Kör meghívottja ezen alkalommal Gál Hunor volt. Vitaindítóval Fischer Botond készült, az est moderátorai Péter Blanka és Nagy Zalán voltak. Az eseménynek a Bulgakov Irodalmi Kávézó emeleti terme adott helyet.

Blanka köszöntötte a jelenlévőket, s miután röviden ismertette az est programját, Hunor felolvasta a higanyon túl című szövegét. Fischer Botond vitaindítójában elsőnek a blöff-költészeti trendekről ejtett néhány szót, elmondva, hogy a Hunor által elhozott versek illeszkednek ebbe a trendbe. Ugyanakkor elmondta, hogy ezt az irányt a trendek túl tudják lépni, nem feltétlenül blöff-költészet, viszont erről az oldalról kell ezeket a szövegeket megközelíteni. Szerinte a mondatokban egy olyanfajta érzékenység van, ami magát az irodalmat teszi, olyan részletek, ami a másképp módon való gondolkozást hozza elő.

Egy másik fogalom, ami a vitaindítóban szóba került az a traumaköltészet. Mivel a Hunor által elhozott versek különböző emberekkel készített interjúkból készültek, az egyik fő kérdés az volt, vajon a szövegekben felmerülő traumákról lehet-e eufemizáló módon beszélni? Előrelépést jelenthet-e az eufemizálás? Ismerjük-e ezeknek a szövegeknek a kontextusát? Egyáltalán szükség van-e a kontextus ismeretére? A vitaindító után Hunor felolvasta a polcról a torokra című szövegét, s egy rövid, a szövegek emésztésére szolgáló szünet után a véleményezés elkezdődött.

A beszélgetést Sánta Miriám indította, aki elmondta, hogy szerinte a traumaköltészettel kapcsolatban két féle költészet van: ami jó – és ami rossz. A traumaköltészet megromlása ugyanakkor ott kezdődik el, ahol a szövegek nem minőségiek. Fontos az, hogy törekedni kell a pontos fogalmazásra: lehet szubverzívnek lenni, de vigyázni kell az alkotásmódra. A szót Váradi Nagy Pál vette át, aki a következő szavakkal indított: „Terápiás írás, vagy annak a maszkja.” Véleménye szerint lehet irodalmi formában traumáról beszélni, lehet irodalmat csinálni traumáról, és lehet traumáról beszélni s eladni irodalomnak. Ugyanakkor elmondta, hogy a szövegek egyik erőssége az a mód, ahogy profanizálnak, viszont néhány helyen sok lehet. Horváth Benji azzal folytatta, hogy a költő, akit nem választhatunk le Gál Hunortól, megküzd a saját szövegeivel, ami nem gond, viszont valahol a szövegekben elvesződik a tétje.

A beszélgetés ezekután más irányt vett, szó esett a versekben megjelenő képzavarokról, a képi világ indokoltságáról, a töredékes élőbeszédről, a szövegeket alkotó apró, finom mozzanatokról, intertextusokról. Legvégül Hunor reflektált az elmondottakra, bevallotta, hogy ezekkel a szövegekkel nem igazán tudott mit kezdeni az utóbbi időszakban, épp ezért hozta el őket. Kifejtette, hogy az olvasónak megadott szabadság, ami szerint majd az eldönti, hogy merre akar menni a szövegben egy tudatosan alakított döntés volt. Az intertextusok és képzavarok elmondása szerint nem szándékosan bekerülő elemek.

‍

Szilágyi Z. Ákos fotói