Fókatárgy, tragédiával

‍         „A fóka az fóka az fóka az fóka.”

         „Több is veszett Madáchnál.”

A fókatárgy téli vadászat,

Egy jégkristályos sivatag.

A fókatárgy tartja a szádat,

Ne köpd ki szálkás igazad.

A fókatárgy a lágy melegség,

Ha kitölti a korgó gyomrot.

A fókatárgy, ha nincs szerencsém,

Hódarává bomlok.

A fókatárgy, hogy a növény is

Küzdni már kifáradt.

A fókatárgy a fókafétis,

Belédereszti a tárat.

A fókatárgy, hogy a hóvihar

Morzsoljon el mindenkit,

Kiben nyüszkölve még kitart

A csontsovány istenhit.

Fókatárgy, hogy én maradjak

Csupán e földön éberen.

Nyeljen magába minden fattyat

Sikamlós jégverem.

S hogy az éhség engem szóra bír,

Visszhangom járja a hóvilágot.

Több napfény legyen, s több fókazsír,

Ez hascsikar csak. Nem én ordibálok.

Fóka az ég s a lomha hó,

S a jóreménység is fóka:

Nyikorgó nyelvemen olvadó

Húsízű jégnyalóka.

A fókatárgy, hogy bárhogy küzdök,

Bennem a törpe hit didereg.

Hiába a prémes fókagöncök,

Ha megvesz hideged.

A fókatárgy mindig szuszog,

Ha nem értem égi számtanod,

A hegyes szögek, a mínuszok.

Kivonsz magadból: átfagyok.

A fókatárgy a szűk erek,

A csontszorító nulla fok.

Szavaid kihűtenek,

Vagy beléjük fulladok.

A kicsorduló fókanyál,

Tragédia, hogy több is veszett.

A hórihorgas hókanál

Lapátol fókalevet.

A fókatárgy, ha kipereg,

Mint a könnyű prézli,

Morzsolgatják kis luciferek,

Álmuk a szökő évi.

A fókatárgy egy kék gyerek,

Ahogy tanulgat emberül.

Felnő, vadászgat, nyűg, nevet.

Nyomára hó terül.

A fókatárgy égi lőtér,

Géppuskás angyalok kara.

Utolsó táncra még fölkér,

De egyedül andalog haza.

A fókatárgy az istenszerep:

Hódolat és bírálat.

Farsangra felöltöztetheted

Farkasnak, birkának.

Didergését tűnődve tervezi,

Hosszú fázásokba fogna.

Ádámcsutkáját nyeldesi,

Így edz a nulla fokra.

Életről már csak néha szól.

A fagytól fulladozva

Jépcsapgalléros menny alól

Pelyhekben hull a fóka.

A fókatárgy az árnyalat,

Amit csak halott fóka lát.

Öltsd fel lerongyolt szárnyadat.

Kinőtt ufókabát.

A fókatárgy a pixelek

Közt elkenődött fókuszod.

A tél, egyszer ha beléd szeret,

Ne hidd, hogy megúszod.

A télidő, a télfogat

Szelétől oly pufók a

Száj. Lehántja régi arcodat.

Már félelmed is fóka.

A fókatárgy a téli ég

Alatt a tüskecsönd.

A langyos múltat meséli még.

S vihogva romba dönt.

A fókatárgy a fagymarás,

Hogy fáj, ha dörzsölöd.

Szemekre zárt hagymarács.

Reggelre fölnövök.

A fókatárgy egy hógolyó

Zord puffanása arcon.

Elfutni, bőgni volna jó.

A másikat is tartom.

Az embertelen hó felett

Sikít a karcos fókaszél.

Takard el feldagadt szemed.

Sírásod túl kacér.

Hogy képtelenség várni rád,

Elhord a fehér forgatag.

Ne haragudj. Itt nincs virág.

Csak vércsík és fókaszag.