Makkai István: Mező dimenzió
No items found.

itt nincs akire számítani (versek)

XXXVI. ÉVFOLYAM 2025. 20. (922.) SZÁM – OKTÓBER 25.
Makkai István: Mező dimenzió

itt nincs akire számítani

aici nu ai pe cine te baza

 

hosszú ideig

kísértett

a feleségének

gyermekének

a harkovi állomáson

az őt Ukrajnából messzire vivő

vonat ablakából

búcsút intő

apa

fényképe

 

minden reggel

szemem előtt

lebegett amikor

Alexandrát

az oviban

hagytam

 

felötlött akkor is

amikor

jó éjt

kívánva

becsuktam

szobája ajtaját

 

és akkor

amikor egy hétre

a nagyszülőknél

hagytam

 

kísértett az a fénykép

aznap amikor

kávézni hívtál

és először

szerelmet vallottál nekem

 

három év után

először gondoltam

akkor úgy hogy

van kire számítanom

 

hogy majd

egy szép napon

ha miránk

telepszik a háború

a lövegek közül

te kimenekítesz

 

a kislányommal együtt

 

a plüssmacikkal

An macsekkal

kaktuszainkkal

Alexandra rajzaival

összes könyvünkkel

tuniszi olajfás

festményeimmel

Ajdzsim Dzsakova

Albániából hozott

lefordítani szánt

kéziratával

a Modern Nyelvek és Menedzsment

Gimnázium diáklányai által

a verseim alapján készített

festményekkel

2022/02/06

ráadásul

Dorin Nebunu

egy másik február 24-én

volt kedvesemtől

ajándékba kapott

festményével

akkor a szerelmesek napja

még ünnepnek számított

de rá

már biztosan tudom

hogy nem számíthatok

azonban rád

igen

 

mindaddig így gondoltam

amíg egy éjszakán

nem jöttél el velem

Alexandra után

Clococeni-be

fáradt vagy mondtad és

túl nagy a táv

170 km

 

a faluban

a szüleimnél

lázasan feküdt

influenzásan

anyám a légzése

miatt aggódott

 

bár van kocsid

időd is volt

mégsem jöttél velem

 

Vlad jött

festő barátom

aki jó ideje aktot szeretett volna

festeni

rólam

 

Dumitruról is szeretett volna festeni

és nevettünk ezen

az említett napon

Dumitru nem tartott velünk

s te sem

 

kínomban mosolyogtam

úgy tettem mint aki

nem érti épp

a célzást

csak hogy Alexandrát

hazahozhassam

 

1000 lejembe

került és

megígértem

kerítek fiatalabb

ruganyosabb

szebb szabadabb

modellt

 

aki majd akthoz ül

a barna kanapén

ahová modelljeit

rendszerint

fektette

 

és megértettem

akkor hogy

rá sem számíthatok

a békeidő 1000 leje

háborúban

vagy tízezerre rúg

 

mint ahogyan

rád sem

számíthatok

 

imádkozom

hogy

Ukrajna kitartson

 

mert itt

végképp nincs akire

számítani

 

imádkozom

hogy

Ukrajna kitartson

 

 

egészen mély gödör

o groapă foarte adâncă

 

egy nappal azelőtt

padlizsánkrémet

francia salátát

lecsót

sült csirkét

készítettem

félszáraz Purcari

rozét hoztam

február 24-e reggelén

az ünnepet lefújták

de azért

vártalak

azt mondtad

menjek én a faluba

ijedt voltál nagyon

hozzam az irataimat

az értéktárgyaim

s jöjjek a faluba

tehozzád

eltűntél aztán

másodnap

harmadnap hívtalak

nem válaszoltál

de olvastad az üzeneteim

felhívtam a húgod

azt mondta jól vagy

sok a dolgod

azt mondta

gödröt ásol

hogy szobraid

elrejthesd

féltél

hogy orosz lövedék

találja őket

egészen mély gödör lesz

mondtad nekem

s hogy többé ne hívjalak

a napokban

egyre csak

ásni fogsz

hogy a gödörbe

majd minden szobrod

beleférjen

és miután

utolsó szobrod is

elástad

egymás számára

merőben

idegenek

leszünk

 

 

Munch sikolya

urletul de după Munch

 

a sétálóutca

padján ültem

és sírtam

akkor

egyvalaki

törődött velem

egy turista

egy tuniszi

odajött és

angolul

megkérdezte

innék-e én

egy bort vagy

sört vele

vagy csak

beszélgetnék

és szóltunk

pár szót egymással

a padon

lakásról

hitelről

egyedüllétről

arról milyen nehéz

reggel

egyedül ébredni

láttam a rémülettől

sárgára vált

magányos nőt

láttam a vérző

homlokú

magányos nőt

kétségbeesett tekintete

néma sikolya a

túlélőket kutatta

Kijevet bombázták

azon az éjszakán

őt néztem és

kezemben

remegett a telefon

és

hirtelen

megcsömöröltem

magamtól és

fenenagy bánatomtól

 

 

LÁSZLÓ NOÉMI fordításai


 

Összes hónap szerzője
Legolvasottabb