itt nincs akire számítani (versek)
XXXVI. ÉVFOLYAM 2025. 20. (922.) SZÁM – OKTÓBER 25.
itt nincs akire számítani
aici nu ai pe cine te baza
hosszú ideig
kísértett
a feleségének
gyermekének
a harkovi állomáson
az őt Ukrajnából messzire vivő
vonat ablakából
búcsút intő
apa
fényképe
minden reggel
szemem előtt
lebegett amikor
Alexandrát
az oviban
hagytam
felötlött akkor is
amikor
jó éjt
kívánva
becsuktam
szobája ajtaját
és akkor
amikor egy hétre
a nagyszülőknél
hagytam
kísértett az a fénykép
aznap amikor
kávézni hívtál
és először
szerelmet vallottál nekem
három év után
először gondoltam
akkor úgy hogy
van kire számítanom
hogy majd
egy szép napon
ha miránk
telepszik a háború
a lövegek közül
te kimenekítesz
a kislányommal együtt
a plüssmacikkal
An macsekkal
kaktuszainkkal
Alexandra rajzaival
összes könyvünkkel
tuniszi olajfás
festményeimmel
Ajdzsim Dzsakova
Albániából hozott
lefordítani szánt
kéziratával
a Modern Nyelvek és Menedzsment
Gimnázium diáklányai által
a verseim alapján készített
festményekkel
2022/02/06
ráadásul
Dorin Nebunu
egy másik február 24-én
volt kedvesemtől
ajándékba kapott
festményével
akkor a szerelmesek napja
még ünnepnek számított
de rá
már biztosan tudom
hogy nem számíthatok
azonban rád
igen
mindaddig így gondoltam
amíg egy éjszakán
nem jöttél el velem
Alexandra után
Clococeni-be
fáradt vagy mondtad és
túl nagy a táv
170 km
a faluban
a szüleimnél
lázasan feküdt
influenzásan
anyám a légzése
miatt aggódott
bár van kocsid
időd is volt
mégsem jöttél velem
Vlad jött
festő barátom
aki jó ideje aktot szeretett volna
festeni
rólam
Dumitruról is szeretett volna festeni
és nevettünk ezen
az említett napon
Dumitru nem tartott velünk
s te sem
kínomban mosolyogtam
úgy tettem mint aki
nem érti épp
a célzást
csak hogy Alexandrát
hazahozhassam
1000 lejembe
került és
megígértem
kerítek fiatalabb
ruganyosabb
szebb szabadabb
modellt
aki majd akthoz ül
a barna kanapén
ahová modelljeit
rendszerint
fektette
és megértettem
akkor hogy
rá sem számíthatok
a békeidő 1000 leje
háborúban
vagy tízezerre rúg
mint ahogyan
rád sem
számíthatok
imádkozom
hogy
Ukrajna kitartson
mert itt
végképp nincs akire
számítani
imádkozom
hogy
Ukrajna kitartson
egészen mély gödör
o groapă foarte adâncă
egy nappal azelőtt
padlizsánkrémet
francia salátát
lecsót
sült csirkét
készítettem
félszáraz Purcari
rozét hoztam
február 24-e reggelén
az ünnepet lefújták
de azért
vártalak
azt mondtad
menjek én a faluba
ijedt voltál nagyon
hozzam az irataimat
az értéktárgyaim
s jöjjek a faluba
tehozzád
eltűntél aztán
másodnap
harmadnap hívtalak
nem válaszoltál
de olvastad az üzeneteim
felhívtam a húgod
azt mondta jól vagy
sok a dolgod
azt mondta
gödröt ásol
hogy szobraid
elrejthesd
féltél
hogy orosz lövedék
találja őket
egészen mély gödör lesz
mondtad nekem
s hogy többé ne hívjalak
a napokban
egyre csak
ásni fogsz
hogy a gödörbe
majd minden szobrod
beleférjen
és miután
utolsó szobrod is
elástad
egymás számára
merőben
idegenek
leszünk
Munch sikolya
urletul de după Munch
a sétálóutca
padján ültem
és sírtam
akkor
egyvalaki
törődött velem
egy turista
egy tuniszi
odajött és
angolul
megkérdezte
innék-e én
egy bort vagy
sört vele
vagy csak
beszélgetnék
és szóltunk
pár szót egymással
a padon
lakásról
hitelről
egyedüllétről
arról milyen nehéz
reggel
egyedül ébredni
láttam a rémülettől
sárgára vált
magányos nőt
láttam a vérző
homlokú
magányos nőt
kétségbeesett tekintete
néma sikolya a
túlélőket kutatta
Kijevet bombázták
azon az éjszakán
őt néztem és
kezemben
remegett a telefon
és
hirtelen
megcsömöröltem
magamtól és
fenenagy bánatomtól
LÁSZLÓ NOÉMI fordításai