Kémia és radikális tételek

Antik Sándor HIPOTÉZISEK és MATRICÁK kiállítása a kolozsvári Parter Galériában volt látható 2025. május 8. és június 30. között. Az utóbbi években Antik több olyan kiállítást rendezett, amelyek során számba vette alkotói tevékenységének előző fázisait. Ezek a kiállítások valamiképp emlékeztetnek az archeológiai kiállításokra, ahol a régészeti leletek új megvilágításba kerülnek a feltárás után. Ez volt a benyomásom az előző, Akciók, nyomok, kellékek című egyéni kiállításán is. Antik több mint négy évtizedes alkotói tevékenysége során nagyon sok műfajban dolgozott, alkotásai konceptuális tárgyobjektumok, akciók, mixed média/multimédia installációk, rajzok és fotómunkák.

Jelen kiállításán Antik művészi karrierjének kezdeti fázisából mutat be egy sor emblematikus alkotást, olyan új alkotásokkal együtt, amelyeket ezek a régi munkák inspiráltak. Így a kiállításon szereplő négy évtizeddel ezelőtti munkák új jelentésekkel gazdagodnak, és az újak motivációit jobban megérthetjük a régiekkel együtt. A néző rendelkezésére álló szórólap tartalmazza a művész öninterjúinak szövegét, valamint bemutatja a kiállítás két nagy strukturális egységét, a Tárgyhipotézisek széria tárgyobjektumait (1977–1982) a Transzparens matricák szériájával (2022–2023) együtt, illetve A keramikus alkímiája akció (1983) által inspirált Alkímiai nyomok és Párhuzamos alkímiák (2023) új alkotásait. A művész vallomása szerint a Tárgyhipotézisek sorozattal egy radikális váltás kezdődött a saját művészeti felfogásában.

Antik a Tárgyhipotézisekben és a régebbi akcióiban radikálisan állást foglalt az alkalmazott művészet szellemiségével szemben, és elutasította a dekoratív művész státusát. Megszabadítani a műtárgyat minden kézműves kötöttségtől, és a tárgyat a saját kritikai magatartás kifejezéseként értelmezni, ez volt az elsődleges motivációja a Tárgyhipotéziseknek. Ez volt a felvetése az 1979-ben megvalósult installációnak, amely a maga térformájával és elrendezettségével az alkotásnak egy futószalagszerű folyamatát sugallja.

A Transzparens matricák (2022–23) indirekt módon kapcsolódnak a régi Tárgyhipotézisek elképzeléseihez. Amikor a régi matricákat kiönti transzparens műgyantából, olyan tárgyakat hoz létre, amelyek tartalmazzák, meg nem is, az eredeti műtárgyak formáját, hisz a transzparens öntőformák csak virtuálisan sejtetik az egykori műtárgyakat. Érzékelhetővé teszik a régi „öntőmag” üregét, ahol a pozitív mag valójában hiányzik. A Transzparens matricák a „látható – nem látható” paradox jelenségét sejtetik, itt az eredeti szobormag virtuálisan jelenik meg. A transzparens formák által érzékelhetővé válik nemcsak az alkotás fizikai folyamata, hanem utalás történik a gondolati mag kristályosított matricájára is. Itt az öntőforma/sablon lesz a kiállított szobor, amely az artefaktum hiányát sejteti.

A kiállításon szerepelt Antik Sándor A kerámikus alkímiája (1983) című egyik első akciója. Az egykori akciót egy 3D rajzvázlat alapján tudtuk rekonstruálni. Ebben a művész demonstratívan kinyilvánította, hogy az alkalmazott művészet nem kedvez a művészet metafizikus vízióinak, és hogy a művészeti „matéria” nem a „vulgáris” fizikai anyagokat jelenti, hanem az alkotás metafizikai és eszmei részét is. Antik az alkímiai tételek szerint szervezte cselekvéssorokká a keramikus hétköznapi cselekedeteit. Létrehozott egy szimbolikus teret, ahol szimbolikus cselekvéssort hajtott végre. A játéktér egy 4 × 4 m-es padlótér volt, a felületet szurokkal öntötte le, ez kráterszerűségeivel és dudoraival irreális, holdbeli tájra emlékeztetett. Porrá zúzott mindenféle ki nem égetett kerámiatárgyat, szobrocskát, nippet, használati tárgyat, majd a földmasszához hozzákeverte az alkímia szimbolikus elemeit. Időnként az aktusokat megszakította, és felírt néhány szöveget egy iskolatáblára. A feliratok az alkímiai nemes matériáról szóltak, amely nélkül nincs nemes művészet, jelezve, hogy nincs azonosság a „dekoratív művészet” vagy az „iparművészet” vulgáris matériáival.

A kiállítás második nagy egysége A keramikus alkímiája (1983) által inspirált újabb alkotásokból állt. Itt az egykori alkímiai tételek nyomokként jelennek meg, feloldódnak a művészi alkotás hétköznapi jeleneteiben. Az Alkímiai nyomok installáció látványa látszólag egy bronzöntöde munkafolyamatait idézik, ahol a volt akció radikális tételei a hétköznapi munkafolyamatok érzéki kifejezéseivé szelídülnek. A Párhuzamos alkímiák című videó, amint a cím is sejteti, egy kettős képmezőben jeleníti meg az öntőműhely hétköznapi jeleneteit, párhuzamosan a fémöntvény alapanyagának magmatikus átalakulásával. Egy lombikedényben kémiai folyamat zajlik, ahol az alapanyag lassú átalakulásának lehetünk tanúi. Nem véletlenül szerepel a második kiállítási egységben a Mikroesemények rajzsorozat, amely az 1970-es évek második felében készült. Ezek a 40 évvel ezelőtti tanulmányrajzok szintén a kétnézőpontos megjelenítést érvényesítették, ahol az inspiráció reális tárgya és a tanulmány metaforikus üzenete párhuzamosan jelenik meg.

Hipotézisek és matricák. Parter Galéria, Kolozsvár. Alkotó: Antik Sándor. Megnyitó: 2025. május 8.

‍