(kérdéseim) (versek)

(kérdéseim)

homlokomra ráncot

szívembe parányi holdat ki adott

s a ránc mögé árokvéső gondot

gondolatot

s a parány holdhoz udvart hogy

odavárja Noét háza népével és

a tiszta és tisztátalan állatokkal

és az ég madaraival –

ki adott ki engem titkaimnak

(rozsda)

‍

mennyi de mennyi ez az

ilyen olyan megannyi látszat

s

mind megesett velem

tulajdonképpen hármat hoznék most képbe

volt köztük ígéret önsajnálat önző ítélet

belátom háromnál nem sikerül megállnom

ám felsorolni mihaszna s

lehetetlen hibahatáron belül

visz a réveteg álom a téves reménylet:

rozsda az életen

(teli semmi)

megígértétek

megígértétek a SEMMIT

a semmit ami fontos

ami boldoggá teszi az ember fiát

ezért kiáltok én a Semmibe

sokan nem értitek de

értitek ti kevesek

mennyivel éri be

az embernek fia

(rabtartó)

százforintos álmainkért fizetünk egy életen át

gonoszak

behálózzák átminősítik köreinket

kibicelnek de nem segítenek

olyanok mint a hamis barátok az ivócimborák

mire szabaddá lennél

átveszik a hatalmat fölötted

illúziók

tehát temagad leszel önnön rabtartód

mígnem végleg lehanyatlik a kezed

(falevél)

nem bummal hull le a fáról a levél

hullását nem kíséri villámdörrenés

mint a hőshalottat 21 ágyúlövés

úgy tűnik tova mint a fárosz fénye

küszködve s fáradtan a köd-időben

(botorság)

ne is mondjátok hogy kímélitek a költőt

elvárásaitok vannak

mintha a megváltás volna a költők hivatása

csakhogy a megváltás ki van sajátítva s

nincs neki cégéres hivatala

botorság kutatni hogy miért van így

hiszen ízlésetek

akárcsak a költőé

javarészt halott költők bűne

s halottról jót vagy semmit

így van ez Enhéduanna óta

(mellékszereplőkkel)

álmainkban százan is szerepelnek

valahonnan előjönnek és eltűnnek

legtöbbjük idegen és közömbös

néhányan ismerősök

rokonok barátok szülők testvérek

mindazonáltal kételkedsz ebben mert

olyan különös a viselkedésük

‍