.svg)
Kispárna
(Kleines Kissen)
A madaraknak itt jobban megy soruk, mint
évekkel ezelőtt. De még a sünöknek is, melyek nyelve
a mienkhez hasonló, ha álmunkban beszélünk.
A gyümölcs lepottyan a fáról, és elterül, mint
fölösleges szavak, s a városba költözők mosolyából
csak a fogak igazak. A legeredetibb
történeteket a törzsasztalnál még mindig azok mesélik,
akiknek nincs rendes otthonuk. Nagyapám legyintett,
valahányszor a többiek úgy vélték, most ő van a soron,
hogy meséljen. Közötte és a többiek között
két háború volt és sok halott. Mindig elsőnek jött és
utolsónak távozott. Ehhez folyton csak annyit fűzött, hogy valakinek
le kell oltania a világban a villanyt és bezárnia, ha minden
a végét járja. A külső falakat minden tavasszal újrafestette,
gondozta a kertet. Segítséget viszont nem fogadott el soha,
mint mondta, nem lenne hasznára az, aki az
útjában áll. Szinte egész nap Smetanát hallgatott,
mondván, csak Smetana tud neki segíteni.
Élete során sok mindent kicserélt.
Fiatalkorából nem tartotta meg, csak az
álmait megőrző kispárnát.
Júniusi levegő
(Juniluft)
Az esti sétán
eszembe jutott, hogy ma semmit
sem felejtettem el.
Főleg azt nem, hogy ámulatba essek.
Időben lemondtam az összes találkozást.
A biztonsági zárat kicseréltettem,
és régi levelek s számlák olvasása közben
újra és újra arra emlékeztem, mit korábban
gondoltam és akartam.
Az ablakok alatt, jobbra,
újabb repedéseket s hasadásokat fedeztem fel.
És valahányszor felfedezek valamit, késztetést
érzek arra, hogy Bartók mazurkáját hallgassam.
Biciklimmel vizet hordtam,
busszal termálfürdőbe mentem.
Végre megleltem a helyes szavakat
olyasvalamire, amiről sokáig nem tudtam,
micsoda. Az eső átmenetileg besötétítette a zöldet.
Hogy az ősmegszokottat tapasztaljam,
elmentem a hetipiacra.
Átverekedtem magam, de fegyvert nem vettem.
A jogosítványt,
a jogdíjakat, az adóbevallást leadtam.
Mindent elintéztem, csak az értelemről, arról
nem mondtam le.
Kiáltások
(Rufe)
Egyre ritkább, hogy valaki
meghallja a hegy hívását. Az ember elvesztette
értelmét, hogy jelre várjon
a halott nyelvek térségéből. Tudja, mit
mond a kürt. Üszkös zölddel
kommunikál. Darvak fúvóskoncertjét
hallgatja. Sőt arra is felkészült, hogy vízesés-,
füstölőbot-, szúnyelven
írt verseket olvasson. Az ember mindenre
felkészült, csak a holt költők klubjának
tagságára nem.
SZENKOVICS ENIKŐ fordításai
Franz Hodjak (1944, Nagyszeben) költő, író, szerkesztő, műfordító. 1970–1992 között a Dacia Könyvkiadó német szerkesztője. Jelenleg a németországi Usingenben él. Több tucat könyv szerzője, írói munkásságát számos irodalmi díjjal méltatták. Jelen versek a Gedenkminute für verschollene Sprachen (Emlékpercek eltűnt nyelvekért, Leipziger Literaturverlag, 2022) és a Was nie wieder kommt (Ami sohasem tér vissza, Stadtlicher Presse, 2022) című kötetekből valók.
