.svg)
A közel egy éve újraindított Késelés Villával irodalmi találkozóknak meghívottai harminc év alatti szerzők. A Budapesten, havi rendszerességgel megtartott esemény novemberi vendége a szatmári születésű, jelenleg Marosvásárhelyen élő Láng Orsolya és az újvidéki, Sinkó-díjas költő, Celler Kiss Tamás volt.
A beszélgetéssel, felolvasással és műhelymunkával egybekötött találkozók lényege, hogy az est moderátorai – Csete Soma és Vida Kamilla – olyan kérdéseket is feltegyenek meghívottjaiknak, amik némiképp a meghívottak komfortzónáján kívüli területeket célozzák meg, ugyanakkor olyan témák felé is terelődnek a beszélgetések, melyek minden esetben őszinteségre sarkallják a szerzőket. A találkozókat a meghívott vendégek által összeállított zenei playlist lejátszása zárja. E koncepciók mentén legutóbb november 21-én este, a budapesti Nyitott Műhelyben tartottak „késelést”.
A valahova tartozás fontosságáról
Generációs önmeghatározásról, arról, hogy hogyan bánnak manapság a fiatal szerzőkkel a kiadók, a címadás nehézségeiről, valamint Budapesthez fűződő érzéseikről is kérdezték Láng Orsolyát és Celler Kiss Tamást az est házigazdái. Celler Kiss szerint manapság nagyon fontos egy fiatal írónak, hogy egy bizonyos irodalmi folyóirat vonzáskörébe tartozzon, míg Láng arról mesélt, hogy a 2015-ben megjelent Tejszobor (kisregény) és a 2016-ban napvilágot látott Bordaköz (versek) után kezdett tudatosabban publikálni folyóiratokban, hiszen ekkor már nem volt rajta akkora nyomás, hogy valahova mindenképp muszáj tartoznia, mert már voltak megjelent munkái. Kialakult a saját vonzásköre, ami felismerhetővé tette írói hangját. A Tejszobor címe kapcsán elmondta, hogy ezzel sűríteni akarta, hogy miről szól a kötet, eleve pedig kedveli az egyszavas címeket, így második könyvének is igyekezett olyan címet adni, ami valamelyest hasonlít az elsőre. Celler Kiss elmondása szerint még csak most tanulja a címadást, ám szerinte nagyon fontos, hogy ne egy a könyvből kiragadott idézet, jobban sikerült szókapcsolat legyen az, hanem valami izgalmasabb, ami reflektál a kötetre. Elárulta például, hogy következő könyvének a Mérgezett gyalog címet adja majd, ami egyébként egy ismert sakk kifejezés.
„Fizikailag is jelen kell lenni, nemcsak a folyóiratokban…”
„Nem zárkózom el a gondolattól, hogy talán huzamosabb időre Magyarországra költözzek, hiszen az irodalmi berkekben való boldoguláshoz jelen kell lenni Pesten. Nemcsak folyóiratokban, szövegekben kell megmutatkozni, hanem fontos a személyes interakció is” – mondta az Újvidéken tanuló fiatal szerző. Ahogy arról pedig Láng Orsolya mesélt, ő már élt 4 évet Budapesten, és azért ment haza, hogy újra megszerethesse ezt a várost. „Lelakottá vált bennem, hiányzott a kezdeti lelkesedés, ezért úgy döntöttem, hazamegyek. Valahol az ingázásban találtam meg a stabilitást, és jelenleg is az jelent biztonságot, hogy bármikor szedhetem a sátorfámat, ha már otthon szűkös a levegő és eljöhetek Pestre, de ez fordítva is igaz, hiszen egy kisvárosból jövő embernek nagyon fárasztó tud lenni lelkileg a pesti lét, így ebből is jó néha kiszakadni. Jó lenne, ha mindenkinek lenne egy kihelyezett és egy állandó otthona, hiszen ez sokkal tágabb nézőpontokat, mélyebb világismeretet nyit az egyén számára”.
