.svg)
“mélyen vagyok és fent is vagyok” mottóval október 20-án, pénteken Helikon-estet tartottak Szatmárnémetiben, az Ács Alajos Stúdióteremben, ahol Jánk Károly költő, műfordító, Horváth Benji, költő, slammer és Gothár Tamás költő olvasott fel műveiből. A felolvasást követően Karácsonyi Zsolt, a Helikon főszerkesztője kérdezte az esemény meghívottjait a mottóhoz kapcsolódóan alkotói lélektanról, recepcióesztétikáról, de jócskán jutott hely az anekdotázásnak is.
Kemény István verssoraiból is kiindulva („Ha nem leszel bácsi délen, nem voltál férfi itt sem”), Karácsonyi arra volt kíváncsi, hogy mennyire szükséges mindkét állapot, a fent és a lent ismerete is ahhoz, hogy valamilyen szöveg születhessen. Jánk szerint nagyon jellemző a mai világunkra, állapotainkra, hogy akár 24 órán belül a magasságokból a poklok bugyraiba is képesek vagyunk egy szempillantás alatt kerülni. Ilyen szempontból pedig nagyon igaz ez a mottó, hiszen itt és ott is vagyunk valahogy egyszerre, ráadásul ki is vagyunk szolgáltatva a körülményeknek is, így sokszor nem feltétlenül csak rajtunk múlik, hogy milyen helyzetben is vagyunk. „Ha alkotóként próbálom ezt megfejteni, akkor nem állapotban gondolkodom, hanem helyben. Van a lenti és a fenti szféra, ez a két hely pedig középről is bejárható”. – mondta Jánk.
Horváth Benji elmondása szerint az ő iszonyata, pokla, kiábrándultsága, unalma mindig a személyesből közelít afelé, amit ki kell írnia magából. Bár személyes élményekből, tapasztalatokból tud megragadni egy-egy problémát, ez a probléma lehet egyetemes is, tehát valami olyan, ami nemcsak az övé. „Ha valaki elolvassa egy szövegem, nem kell ugyanúgy értelmeznie, éreznie a versemet, mint nekem. Neki nem azt kell kitalálni, hogy én mire gondoltam, hanem arra kell rájönnie, hogy neki mi mond; ha mond egyáltalán valamit. Ha pedig talál benne bármit, ami az ő boldogságához, problémáihoz szól, akkor azt hiszem annál magasabb célom nem is lehet alkotó emberként. És ez az, ami számomra is egyfajta megnyugvásként, engesztelésként szolgál…” – magyarázta a költő.
Az esten részt vett Kereskényi Sándor irodalomtörténész is, aki a beszélgetés végeztével hiányérzetének adott hangot, miszerint művészi alapú kérdésekről értekezni nem lehet úgy, hogy a reflexivitást ne érintenék valamilyen szinten, ám azt is kiemelte, hogy az est rendkívül közvetlen és élményszerű volt, ilyen szempontból pedig ihletett és őszinte, ami semmi mással nem pótolható. „A közvetlenség élményével maradunk, de az a fajta értékközvetítés, ami bennünk tudatosíthatna bizonyos dolgokat a költészet válságával, a befogadás válságával, az olvasás, az írás és az alkotás teljesen eltérő dolgaival kapcsolatban most hiányozott innen.”
Fotó: Elek György
