Művészet-e a tanítás? - Egy páratlan pedagógusi pályáról és Gaal György De Gerando-antológiájának bemutatójáról

„A tanítás a legnagyobb művészet e földön” – idézte De Gerando Antonina szavait Gaal György a pedagógusról szóló előadásában, majd megkezdődött a Nőtan, avagy amit egy leánynak tudni kell című kötet bemutatója. Az eseményre február 19-én, délután öt órától került sor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület előadótermében. Gaal Györggyel, a gyűjteménykötet gondozójával Egyed Emese költő, egyetemi tanár és H. Szabó Gyula, a Kriterion kiadó igazgatója beszélgettek.

Mindenekelőtt Egyed Emese köszöntötte az érdeklődőket az Erdélyi Múzeum-Egyesület szakosztályának nevében, majd felkérte Gaal Györgyöt, tartsa meg bevezető előadását. Gaal elárulta, egy De Gerando-szimpózium hívta fel figyelmét a pedagógus munkásságára, így még abban az évben el is készült a Nőtan kéziratával. Ezt követően egy negyven perces előadás keretében röviden ismertette De Gerando karriertörténetét, elsősorban a Felsőbb Leányiskolában betöltött igazgatói szerepére vonatkozóan. Többek közt kitért az iskola adminisztrációjára, célkitűzéseire és nevelési elveire, amelyek számos kurrens pedagógiai irányzat és reform alapjait tükrözik. A legfontosabbak között szerepelt a leánynövendékek „élethivatásra” való nevelése, általános műveltségük gyarapítása, a tanterv diákközpontúsága, a túlterheltség és beskatulyázottság veszélye, illetve a mennyiségi és minőségi oktatás közti különbségtétel. De Gerando Antonina pedagógiai hitvallása szerint a tanulókat szeretetben és törődésben kell nevelni, épp ezért nem hitt a büntetésekben: számára a „csintalankodó” tanuló nem megrovást, csupán több törődést igényelt, így arról is olvashatunk, hogy a problémás leányokat két-három hétre magához vette és „megszelídítette”.

„Minél többet volt közöttünk, annál boldogabbak voltunk” – hangzott el az előadás során. Karizmáját leginkább diákemlékiratok őrzik, ugyanakkor egy diákja hódolati játékot is írt a pedagógus tiszteletére. Személyisége mellett fokozott figyelmet érdemel De Gerando közösségszervező munkája, a tehetséges tanulók számára tartott latinórák, a francia társalgási kör vagy a Teleki Blanka Kör, amelynek gyűlésein a tanulók jócselekedeteikről számoltak be – utóbbi annyira népszerű, hogy 1904-ben 215 tagját tartják számon, ugyanakkor évkönyvek, antológiák és kiadványok is őrzik tevékenységeit, amelyet Ady Endre is méltatott: „Gyönyörű célokat tűzött volt maga elé ez a kör. Új is igazi műveltségű magyar nőket nevelni, akik majd a gyermekekbe művészi érzéket fejlesszenek...”. Ugyanakkor Gaal György fontosnak tartotta kiemelni De Gerando sokoldalúságát, hiszen a francia nyelvoktatás mellett latin, gazdaságtan-, számtan-, neveléstan és ének-könyvet is szerzett, az utóbbi előszavát maga Liszt Ferenc írta.

A pedagógus életútjának ismertetését követően Egyed Emese és H. Szabó Gyula beszélgetése következett. Felmerült De Gerando családi háttere, franciaországi tartózkodásának hatása pedagógiai elveire, ezek mellett Egyed Emese kiemelte a tanár figyelmességét a művészeti érzékenység fejlesztésében. A kérdésekre reagálva, Gaal György röviden kitért a forrásokra, amelyekből dolgozott, illetve a szöveggondozás lépéseire és a további kutatási lehetőségekre. Kiderült továbbá, hogy a Kolozsvári Felsőbb Leányiskola egyik épülete ma a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Kémia és Vegyészmérnöki Karaként működik, azonban a történelmi-politikai változások viharában mind a pedagógus házsongárdi sírja, mind az emlékére állított tábla megsérült vagy pedig teljesen elveszett. Felvetődött az emléktábla helyettesítésének ötlete, valamint a Műemlékvédelmi Társaság bevonása. Az est a közönség kérdéseivel és személyes nyilatkozataival zárult, többek közt Vízi Ildikó pszichológus és gyógypedagógus is felszólalt a kulturális hagyaték ápolása mellett és kiegészítette az estet személyes reflexióival. A legutolsó mozzanat hagyomány szerint a kötetek dedikálása, valamint a szerző-gondozó Gaal Györggyel folyatott kötetlen beszélgetés volt.