.svg)
Március 21-én ismét zenei ünnepe volt Kolozsvárnak. A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke, Adorjáni Dezső Zoltán és a szebeni székvárosú Ágostai hitvallású Evangélikus Egyház szuperintendense, Reinhart Guib püspök közösen áldotta meg a Szeben megyei Kürpödről (németül Kirchbergből) Kolozsvárra, a Főtér-sarki Pietati templomba költöztetett historikus orgonát, a 18. század derekán tevékenykedő Johannes Hahn mester alkotását. A hangszer csaknem hatvanezer eurós költséggel átfogó restauráláson esett át a szászhermányi COT-Orgelbau cég műhelyében. A szentelési istentiszteleten – illő módon – elsőként egy gyülekezeti ének kísérő hangszereként szólalt meg nyilvánosan.
Hahn a felvidéki Lőcsén született 1712-ben. Tizenhat éves koráig asztalosinaskodott, de szülővárosában bizonyára egy orgonaépítő környezetében is rendszeresen megfordult. Később az Erdélyi Gubernium székvárosában, Szebenben telepedett le. Innen évtizedeken át nagy területet látott el munkáival: a Királyföldön kívül Kolozsváron és környékén, Beszterce vidékén, de a Székelyföldön is tevékenykedett. A feltételezések szerint clavichordokat, azaz korai zongorákat is készített.
Fiát is Johannes Hahnnak hívták; édesapja halála után ő vette át a műhelyt. A feltételezések szerint az idősebb Hahn egy másik tanítványa az a Johann Samuel Maetz volt, akit id. és ifj. Hahn, Johannes Baumgarten és Johann Prause mellett ugyancsak a legjelentősebb erdélyi orgonaépítők sorában említhetünk.
Az idősebb Hahn 1745 és 1780 között mintegy negyven kisebb-nagyobb templomi hangszert épített, elsősorban az erdélyi szász – vagyis evangélikus – közösségek számára. Ezek közül a legjelentősebbek királyföldi gyülekezeteknek készültek: Jövedics, Bázna, Medgyes, Vingárd, Szászsebes, Szelindek, Morgonda, Vérd, Alcina, Kürpöd, Márpod, Kereszténysziget – és természetesen Szeben. Az idősebb Johannes Hahn hetvenegy évesen halt meg Nagyszebenben.
Az erdélyi szászok visszafordíthatatlannak tűnő kivándorlásával sok elnéptelenedett, főleg falusi egyházközségben jutottak arra az elhatározásra, hogy a templomi orgonát az egyházi főhatóság, vagyis a nagyszebeni székhelyű Landeskonsistorium jóváhagyásával olyan gyülekezeteknek adják át megőrzésre – és nem feltétlenül evangélikusoknak! –, amelyek szavatolni tudják e történeti értékű hangszerek biztonságát, használatát és szakszerű karbantartását. Az utóbbi harminc-harmincöt évben több tucatnyi hangszer költözött el ennek az átfogó, értékmentő akciónak a jegyében. A táblási orgona például a medgyesi Szent Margit-templomba került, Johannes Hahn vingárdi hangszere Prázsmárra, a szászdályai templom hangszerét a kolozsvári Nagyboldogasszony (Kálvária) templomba hozták, a Szeben megyei Holdvilág Samuel Maetz által épített hangszere a Zeneakadémián teljesít szolgálatot.
A mai erdélyi orgonatájban egyedi „Hahn-gyűjteménynek” számít a kolozsvári Szent Mihály-templomé, hiszen az eredetileg is oda tervezett karzati Hahn-orgona mellett még két, később ide költöztetett szász templomi hangszer is látható, illetve használható a szebeni mester alkotásai közül: az egyiket, az 1753-ban épített orgonát a Maros megyei Jövedicsről (Idiciu, Belleschdorf), a másikat, az 1768-ból származót a Szeben megyei Vérdről (Vărd, Werd) hozták ide. Ezt a sort folytatja most a kirchbergi, azaz kürpödi tíz regiszteres Hahn-orgona az evangélikusok Pietati-templomába kerülve. Ezt a hangszert Hahn 1778-ban építette, így a mester utolsó művei közé tartozik.
Korántsem véletlenül esett a kolozsvári evangélikusok választása a szászhermányi műhelyre, amikor a restaurálás ügye került szóba. A Magyar Árpád vezette COT-Orgelbau az elmúlt évtizedek során már három Hahn-orgonát restaurált: a szászsebesit, a szelindekit és a keresztényszigetit. Ráadásul a hermányiak már dolgoztak a Pietati-templom számára: pár évvel ezelőtt ők restaurálták és bővítették a nagy Walcker-hangszert. A Hahn-orgona szoros értelemben vett konzerválása-restaurálása mellett a hermányi szakemberek visszaállították az eredeti törtoktávos billentyűzetet, amely a 18. század közepén Erdély-szerte általános volt, és persze a sípanyag hiányait is korhű fa- és fémsípokkal pótolták. Az orgonaszekrény és a játszóasztal teljesen megújult, esztétikai szempontból mára ismét számottevő értéket képvisel.
Az orgonaszentelést természetesen rövid koncert kísérte. Ezen Horváth Zoltán, Csendes László, Erich Türk, Jürg Leutert, Bíró Anna és Dénes Anna adott elő Bach, Kerll, Corelli, Tomkins, Schubert és Händel műveiből.
