.svg)
tükröződések
a megérkezés előtt néhány perccel kiszáradás a császárok
kikötőjében dokkok pályaudvarok hajléktalanok közöttük
az átkelés a kanyar korhadt bokrok árnyékában zsongás
trieszt rakpartok súlyok térkövek korzók kávéházsorok
újjászületés a platánfák mentén egy szegélyezett tér egy
kapukód és a faragott bérház ajtó után pincehűvös majd
mcdonald’s kirakatok bambulás minden otthoni berögződés
az otthon távolság a légvonal képzet káprázat négy nap
magány valóságos táv a kék a mindent megszentelő kék
a bérpalotákon ortodox ikonok koszorúján az amfiteátrum
romlépcsőin a nagy csatornában halott poshadó víz
medúzafej virágzás lebegő sörösüvegek szikrázó kék
víz hullámok fodrok tajtékzó figyelem el nem apadó lelkesedés
bódító füstpamacsok eufória körbenézés három oldalról térfal
a tér közepén egy lovas szobor a negyedik fal a tenger
a szabadság kapuja néhány lépés elérhető de messze mégis
a rózsaszín ég kisétálás a móló enyészpontjáig elmondhatatlan
káprázat az elköszönés
Beszakadunk posztmodernnel
Félig tántorog már a felismeréstől, félig még
makacsul kapaszkodik a tagadásba, felém int,
tudod-e vajon, hogy ö, mi van itt, kérdez, vörös
szemekkel szív, tudod-e vajon, mi van itt, hogy ö,
nem a hegyek, amiket itt és ott látsz, a könnyű prédák,
a sok fenyő, a kő, az ég. Nem, Liechtenstein nem ez,
nem ezzel kezdődik, Liechtenstein a saját határában
kezdődik, ameddig Liechtenstein Liechtenstein
akart lenni, három szemétlerakóval, tehát helyzet nélkül.
Liechtenstein teremtéshiány, Liechtenstein csak keletkezik.
Liechtensteinben nincs forma, csak terjedés, én ezt mind
látom (leírom). Liechtenstein határfolyója a Rajna (virtuális).
Alacsony vízállásnál van ott harminchét homokpad. Rendes
vízállásnál van értelme a hidaknak. Liechtensteint kilenc
hídon fogadja a valóság. A valóság nem érdekli
Liechtensteint, de fordítva de. Liechtensteinből
a túloldal nem létezik, de a túloldal nem tud elkezdődni
Liechtenstein nélkül. Kétezerötszázkilencvenkilenc
méter magasra lendül, Liechtenstein kérlelhetetlen.
Nem tudod úgy fotózni, hogy csak őt lásd benne
(próbáltam). Liechtenstein (mégiscsak) összefolyik
a valósággal, de nem érdekli, kérlelhetetlen, satöbbi.
A magas és a mély között Liechtenstein kívül gazdag,
belül modern. Van benne egy csúszdapark, tizenegy
teniszklub, golfklubra nincs hely. A gát mögött sorakoznak
egymás mellett. Bennebb van tizenhét gabonaföld,
ötvenkettő beruházás, hatvankettő gyilkos
és hatvanhárom hercegi oltalom (a szavamé az utolsó)
(leírom). Ha van még bennebb, bennebb van
harminchétezer lakos (állandó) és tizenkilencezer
bejegyzett vállalkozás. Három kastély (a magasban),
egy katedrális, egy főtér, egy herceg és egy űrhajós
aranyból öntve (a herceg már él). Liechtenstein abszurd
ötlet, reggelente a herceg a kastély ablakából
himnuszokat énekel albán vendégmunkásoknak.
A herceg lánya kirakja csecseit az ablakba és boldogabb,
mert mások boldogsága, ugye, ésatöbbi. Liechtenstein
menekül, igyekszik (rettegve), pedig nem azé, aki fut,
meg ami utána. Liechtenstein legközelebb
Liechtensteinhez áll. Rugdosni kell, utána fut.
Liechtenstein parafrázis. Határfolyója volt már
(virtuális). Liechtenstein virtuális (ország).
Megszámoltam, teste adatokba úszik át,
nem emlékezetbe. Liechtenstein kimondhatatlan,
érted ugye, hogy ö, ugye érted, hogy ö nem elég
az, hogy hegyek, hogy ö, satöbbi, szív tovább, érted
ugye, Liechtenstein többet szól, mint amennyit
mondani, satöbbi, hangja elcsuklik, ugye érted.
Igen, de mikor állsz már félre? Tudod, a nyugati ég,
nem mondok sokat, minden jelölésed nélkül is
örök marad.
Üdvözletem.
ami a harmadik napé
az ébrenlét villámlás dübörgő eső rosszul felvert sátor
bizonytalan álom parasztbarokk a jupiter és az uranusz
a haragos ég öt óra alvás majd ébredés rossz időjárás
újabb jósolt vihar sietség a verseny magammal az üres
gyomrom a hegyekről alábukó hideg szelíd búcsú
a hegyektől táguló horizont tér térkép telefon kanyargó út
egy ismeretlen kisvárosban egymásba fonódó házsorok
a távolban a dombtetőn falfestmény utat szegélyező cédrusok
déli kisimult vidék haladás tovább olajfa ligetek táblák
felé és pálmák fenyők felé kilenckor felbolydul az országút
kényszerített sebesség biztonságérzet bolyongás és eltévedés
udine külvárosában héliosz udvarháza egy élelmiszerbolt
az óratorony platinaég szikrázó nap térkompozíció
a trapéz sarkain velence griffmadara az igazság istene
közöttük és egy gótikus városi palota előtt héraklész
megigézett csendben áramlás ámulat olvadó kakaóscsigák
alföldi monotónia elhagyott agrárüzemek omladozó házak
zöld sárga szántóföldek mozaikok jelek jelzések táblák
irányok képzetek és szembesülések felé csordogáló
apró isonzo büdös városka elvérzett monarchia
a háború áldozatai néma márványhasábok lépcsőzve
a domboldalt köztük járva meglepődés szomjúság
türelmetlen csalódottság kimerülés majd újjáéledés
egy márványkapu egy magaspart a végre tenger az ókor
a végtelen horizont a viharbóják mátrixa elégtétel
ereszkedés és végül megérkezés egy otthoni városba
