Vázlatos világtörténet

Vázlatos világtörténet

              Berze Imre Szimpatikus szerkezetek című szobrához

Mint a mellékelt ábra is mutatja,

Isten igenis a tojást teremtette először,

igaz, mára csak két gyűrű maradt

az őstojáshéjból.

Adózzunk tisztelettel a régész-szobrásznak,

amiért ilyen szépen letisztogatta ezt a gyönyörű

fosszíliát.

*

Ha valaki nem hisz a teremtéselméletben,

viszont nagyon-nagyon evolucionista,

könnyen el tudja képzelni,

hogy az elektronok pont ilyen gyűrűkön keringenek

a láthatatlan atommag körül.

*

És ha már „gyűrű”: mekkora lángelme lehetett

az ismeretlen feltaláló,

akinek a kereket köszönhetjük!

Szobrot érdemelne ő is,

sőt, posztumusz fizikai Nobel-díjat!

*

Nem tudhatjuk teljes bizonyossággal,

hogy Isten saját kezűleg reszelte-e,

de ha közelebbről is szemügyre vesszük a szobrot,

láthatjuk a recéket a gyűrűkön.

Mintha fogaskerekek lennének!

Ipari forradalmak tehát kipipálva.

*

„Játszani is engedd…” – mondja a költő.

És tényleg: ha kissé távolabbról,

hunyorítva pislogunk,

mintha egy örökmozgó, mágneses asztali játék

lenne előttünk.

*

Megkérdezhetnénk a mesterséges intelligenciát is

– ha már ilyen nagy divat lett belőle –,

hogy mi jut „eszébe” erről a szoborról,

de a lényeg mégiscsak a por az őstojáshéj alatt.

A por, amelyből mindannyian vétettünk.

A por, amelybe mindannyian megtérünk.

Szerencsére.

Csíkszentdomokos, 2025. augusztus 14.

Talált vers

‍

„Az első hősök jótevők voltak:

védelmükbe vették az utazókat,

megtisztították a földet a szörnyektől,

és hasznos munkákba fogtak:

ilyen volt Herkules és Thészeusz.

Utána már csak bátrak voltak,

mint Achilles, Aiax, Diomédész.

Utána nagy hódítók,

mint Philipposz és Nagy Sándor.

Végül szerelmesek,

miként a regények hősei.

Jelenleg azt sem tudom,

kik is lehetnének.

Már nincsenek kitéve

a jó- vagy balszerencse szeszélyeinek,

egy birodalmat úgy adnak bérbe,

mint ahogy egy gazda a földjét:

a lehető legtöbbet szeretne rajta nyerni.

Ha háborúznak is,

küldöttségek révén teszik,

és csupán azért,

hogy újabb járandóságot hozó

földekre tegyenek szert.

Amit valaha dicsőségnek,

babérkoszorúnak,

trófeának,

győzelemnek és koronának neveztek,

az ma a készpénz.”

           (Montesquieu: Gondolataim, n^o 1602)

‍