.svg)
Orpheus vagyok
akváriumunk sápadt falai
közé visszakúsznak
a régi dallamok
redőnyünkön
a szél zongorázik
– tarkómon ujjaid
új ritmust zenél
a rózsák illata
nyíló kelyhükben
ajkad ismerős szomjúsága
lágy fuvallat ringat
örök mámorba bódulok
álmomban Orpheus vagyok
s hogy veled maradhassak
elfelejtem
fölébreszteni a napot
megtisztulva
1.
ma újra kiloptad
belőlem a derűt
s én mégis hálás
vagyok neked:
amit tettél
magunk rontása ellen
tetted – ha fáj is
2.
a morzsákat kevesled te is
fáj ez az örökös sietség
önkínzó aszkézisünk
néma lüktetése
ez a senkiföldi lebegés
egymásba kortyolunk
hát mohón s újra
és újra meghalunk
szavakkal kufárkodók
szerelem nélküli bordélyban
születtek verseink
hol parázna tekintetek
vetkőztették meztelenre
a hibátlan szavakat
s kéjes gőggel deflorálták
vagy dobták az
agyonhallgatás taigetosába
szerelem nélküli bordélyok
mocsarából bugyogtak szavaink
hol új szüzek mindig akadtak
a pezsgő is kitartott reggelig
csak a kárpit... igen
a kárpit szennyezett...
