Hans Mattis Teutsch: Akt I, 1928-1932
No items found.

Versek

XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 15. (725.) SZÁM – AUGUSZTUS 10.
Hans Mattis Teutsch: Akt I, 1928-1932

Hans Mattis Teutsch: Akt I, 1928-1932


Johnnny


Hogy ne tűnjön régimódinak

úgy mutatkozik be mint john vagy johnny

az egész baráti köréből

ő az egyetlen agglegény


valaha szeretett egy lányt

aki abszurd módon belehalt

egy bokaficamba


rossz szájak azt mesélik hogy azóta

neki is kificamodott a nyelve

mert ritkán beszél és keveset


pedig úgy hallottam vannak nők

akik lefeküdnének vele

pusztán a hangjáért


az anyja még janinak hívja

de johnny nem pazarolja a szavakat

és nem mond neki semmit


30 éves

egy jelentéktelen rádióadónál

dolgozik mint sportbemondó


johhny kellemes társaság a hölgyeknek

teljes fogsorral vigyorog

mellük mozgását figyeli finoman

amíg ők mutogatva magyaráznak valamit

ujjaik közt elkínzott cigikkel


a nők imádják hallgatásáért

de csak kéthetente egyszer

tölti johnny az éjszakát valamelyikükkel

általában a legcsendesebbel

johnny tudja hogy barátai feleségei

megőrülnek hatalmas titokzatosságáért

és ez szórakoztatja


én még sose láttam johnnyt részegen

pedig mindig elsőnek üríti poharát

itala a félszáraz vörösbor

vagy vodka lehetőleg egy jégkockával


johnnynak van egy alkoholista bátyja

házas két gyerekkel

egyszer karácsonykor míg bátyja a mosdóban volt

hullarészegen

a felesége bedugta kezét a nadrágjába

és megmasszírozta a farkát

johnny nem szólt semmit

figyelte a nő szemében a szomorúságot

és megsimogatta a haját


sokat lehetne mesélni

johnnyról remélem egy napon találkozik

egy ugyanolyan csendes lánnyal mint ő


Mihaela


Mihaela pénztárosnő a selgrosban

emberek jönnek minden nap és ládástól veszik

a boldogságot meséli

amikor dolgozik

mészárosköpenyt visel


mihaela szépen beszél a vásárlókkal


bár robotmunkát végez szereti

a verseim a sült kenyeret

és a tejeskávét

viszont nem szereti

a határozatlan évszakokat

a bevásárlásokat

és az olyan embereket akik jobb

oldalt hordják a szívük


mihaelát én még sose láttam

enni vizet inni vagy csak simán

nyomogatni a távirányítót

azt beszélik róla hogy nincs tüdeje

ezért profi dohányos

és amikor lélegezni akar

felnyitja egyik vénáját


olyat is hallottam hogy az anyja

egy meleg nyári éjszakán szülte

amikor lángolt a hold mint egy farönk


aztán nem tudom hogy

ez mind igaz-e vagy sem



Ramona


Ramona római

de már hosszú ideje

a szomszédok azt beszélik hogy feleségül kérte egy dák

tipikus dák fülcimpákkal


a 3.-on lakik

erkélyén van egy üres kalitka

amiben néha-néha még megpihen a szél


mihaelával ellentétben

ramona csak kávé mellett cigizik

mivel a tüdeje full-time-ban dolgozik

egy levegőgyárban


azt is tudom róla hogy fél

a nyári záporoktól melyek villámokkal és dörgésekkel

csikorgatják fogaik

ezért azt tanácsolták hogy sohase hámozzak

narancsot a jelenlétében

mert megfájdulhat rá a foga


azt is hallottam ramonáról

hogy van egy gyengesége a koldusok iránt

néha saját bankkártyáját adja oda nekik

hogy kiszolgálja a szerencsétleneket

amire szükségük van


mit mondhatnék még

jó embernek tűnik személyesen nem ismerem

csak azt mondtam el amit én is másoktól hallottam

kíváncsi vagyok vajon mit eszik abban a dákban.



Gabriela


Amikor gabrielát megismertem

akkora szárazság volt bennem

hogy a sok részeges barátom

nem bírta eloltani

csapolt sörökkel


alászállt az éj mint egy tintafolt

a nap tiszta ingén

gabriela cigizett

tele füsttel

de véleményem azonnal megváltozott

amikor nekem adta a csikket


fülbevalók lyuggaták füleit

ahogy az épületeket a szabadság téren

lyuggatják a forradalom golyói

lenyűgözve figyeltem

„ez a lány kiment az utcára ’89-ben

még mielőtt az anyja megszülte volna”


el se mondom mennyit ittunk akkor este

nem akarom hogy keresztet vessetek

mint idős szeplőtelen parasztasszonyok

de állati szomjúsággal pusztítottuk az üvegeket


alin dan és lari cigiket gyújtottak

kalasnyikov-tűzben adtuk körbe őket

gabriela jól érezte magát


nevetett fehér fogaival amilyeneket csak reklámokban

láthattak a városkánk lakói


reggelre mind másnaposok voltunk

a szomszédos külváros halottai

földcsuszamlásokból vigyorogtak

nem is tudom mit keresett ez a lány olténia szívében

talán rossz metróra szállt

talán egy éjszakára motru volt a kocsiszín

ahova visszavonul bukarest minden villamosa

párosodni


mikor gabriela elhagyta a bányászvároskát

mi ugyanannál a terasznál ültünk olcsó sörrel

és néztük ahogy mögötte a felhők vörösek maradtak

mint valami horzsolások a könyéken



ANDRÉ FERENC fordításai




Marius Aldea költő és drámaíró. 1987-ben született Motrun, Gorj megyében. Temesváron végezte bölcsésztanulmányait. Legutóbbi kötete: Sinistra (Casa de Editură Max Blecher, 2015).


Összes hónap szerzője
Legolvasottabb