Az MTI londoni tudósítója idegesen várakozott a vezérigazgató dolgozószobájának előterében.
Szilikózis vitte el, én csak hétéves voltam, ő hetven. Mi várható el egy hétévestől, mire emlékezzen?
Talán szószátyár lettem. Dumálok az égből, nekem már mindegy, miközben lent háború van, és nekem is állást kéne foglalnom. Mondtam már, hogy meghaltam?
Állunk ketten a szemerkélő esőben. A többiek a sziklaperem takarásában dideregnek. A széllökések miatt még dermesztőbbnek tűnik a levegő, szürke, tömött felhők sorakoznak.
Nagyon nehéz betartani az időrendet halottként. Hogy múlnak a percek az égi málnásban? Órák csurrannak fodrozódó felhőkről, szigorúan ugyanakkor?
Most pedig hadd mutassak be egy igazán tehetséges bandát. Nemzetünk gyermekeit, akiket leszakítottak az anyaország kebléről. Fogadjátok szeretettel Erdélyből a Raduaktívot!