Semmi sem egyszerűbb a halálnál. Aki és ami a világra jött, annak el is kell pusztulnia.
Amikor 1919-ben a Budapest–Szeged vasútvonal egyik állomásának őrségét rám bízták, tizenkilenc éves voltam.
Képzeljük magunk elé: áll két ember a Hardanger-fjord kitüremkedett észak-észanyugati oldalán.
Gondolataim kusza fonalában elvesztem magammal a kapcsolatot. A külvilág halvány árnyék, amelyben előre meghatározott lépések szerint cselekszem.
Villax Karolina nem sietett, éppen annyira nem, amennyi ahhoz kellett, hogy ne történjék valami végzetes, összekuszálandó, ami még folytatható lenne.
W. Imrét vitte a ptolemaioszi dízelmozdony vontatta, összekarcolt és elromlott, lehúzhatatlan ablakú szerelvény A. felé, akivel azt beszélte meg, hogy az Engels téren találkoznak másnap kora délután.