Haszontalannak mondod a szerzeteseket – folytatta apám –, de neked vajon mi hasznod?
Leghamarabb csak a holnapi vesperás után foghatnak gyanút.
– Apa meghalt. Ráugrott egy szarvas és agyonütötte.
W. Imre az óbudai panellakásban várta A.-t, egyedül, hogy majd jön este, a nyitott ablakon beszűrődő kiabálásban, a dühöngőkben focizó gyerekek káromkodásában folytonosságot érzett...
A vizsgálóbíró elhallgatott, körbepillantott a szobán, mintha csak a félhomályba süllyedő sarkokból próbálta volna az emlékeit előpiszkálni és sorba rendezni...