Nem. Ez volt az első gondolata, hogy nem, ilyen nincs, zümmögött a lét-szerkezet, recsegett-ropogott minden, ami még annak volt mondható, a ptolemaioszi vonat ebben a pillanatban siklott ki Csajágnál
Haszontalannak mondod a szerzeteseket – folytatta apám –, de neked vajon mi hasznod?
Leghamarabb csak a holnapi vesperás után foghatnak gyanút.
– Apa meghalt. Ráugrott egy szarvas és agyonütötte.
W. Imre az óbudai panellakásban várta A.-t, egyedül, hogy majd jön este, a nyitott ablakon beszűrődő kiabálásban, a dühöngőkben focizó gyerekek káromkodásában folytonosságot érzett...