.svg)
Bíró János lassú, kimért mozdulatokkal kinyitotta a könyöklő ajtaját, villát vett a kezébe, s meggyúrta zölddel a jászlat.
Semmi sem egyszerűbb a halálnál. Aki és ami a világra jött, annak el is kell pusztulnia.
Amikor 1919-ben a Budapest–Szeged vasútvonal egyik állomásának őrségét rám bízták, tizenkilenc éves voltam.
Képzeljük magunk elé: áll két ember a Hardanger-fjord kitüremkedett észak-észanyugati oldalán.
Gondolataim kusza fonalában elvesztem magammal a kapcsolatot. A külvilág halvány árnyék, amelyben előre meghatározott lépések szerint cselekszem.
Villax Karolina nem sietett, éppen annyira nem, amennyi ahhoz kellett, hogy ne történjék valami végzetes, összekuszálandó, ami még folytatható lenne.
