A résekben tapogat a fény, szabad magasságban fekszem piros takarómon, s így, a kuplungot kiengedve új sebességbe pörögnek
mikor apáink kilovagolnak anyáink bedeszkázzák az ablakokat a határról égett hajszagot hoz a szél ilyenkor a pincében imádkozunk
Nem stroboszkóp Nem a hajnalcsillag utolsó állásától benedvesedett hó.
Sírsz, sírsz, hogy vegyek neked egy műanyag szívet, egy tiszta, ezüst bypass-t, egy miniatűr röntgengépet, egy miniatűr kobaltsugárzót, egy bontatlan szikét.
anyai nagyanyám Bocskai volt akit cselédgyereknek Bukarestbe vetett az élet