.svg)
nem szitált homokot a negro folyó partján nem vágott utat a liánok között nem talált ökölnyi gyémántot a vén loco elszökött
jártunk már itt… s ahogy akkor: most is félszeg szavak reszketnek a fűszeres illat fölött kiegyenesednek a téren a fák… zene szól
álmomban, valahol elaludt kabátod. az üres fogasok között, csak egy árva esőernyő maradt utánad.
Egy idő óta már csak a királynő előtti gyaloggal nyitok. Megfontolom. Búsképű lovag ne tétovázzon, de ne is kapkodjon holmi kis előnyért.
Egyszer minden nagyapa fölnéz ámulva az unokára. Az idő elpereg, akár a könny. Hát mégsem éltem át hiába
