No items found.

Versek

XXX. ÉVFOLYAM 2019. 3. (761.) SZÁM – FEBRUÁR 10.

Hogyha már


Mint egy fog a létből

Kilazultam végleg

Fingom sincs fogok-e

Valaha írni egy

Jókedvű verset

Régóta alszom egyedül

Mostanában senkivel

Sem vagyok szívesen

Ahogy születtem a halál

Előtt éppoly tudatlan állok

Kinek a könnycseppje az ég

Kékítőjében mosom lelkemet

Jól nem vagyok

Mindig csak valahogy

Sziporkázom az ürességet

Fehér ködben

Angyal lépked nincs a

Fehérnél sötétebb

Lenyúzott fán üldögélve

Min mélázok

Hova nézek

Hogyha már nem leszek

Mit számít hogy éltem

Mondom ezt olyan közömbösen

Kicsordul a könnyem



Ereszkedem


Hallgatom korsóban

Dongók dongását

Fű közt tücskök

Csorduló muzsikáját


Tavasznak nyárnak

Nyoma sincs már

Ősz is csak volt

Nagy tél hull rám


Most ezen a lélek

Borús órán magamnak

Is sok vagyok mégis

Nehezemre esik a távozás


Tutajnak szálfákat

Összekötözöm éveim

S ereszkedem a tomboló

Léth vizén egyre


Közelebb sorsom

Könyörtelen kinyilat

Koztatásához lelkem

Őgyeleg templom egere



Hidegen hagy


Égetett szalonnabőr

Zsugorodik a szivárvány

Hidegen hagy


Gyöngyök feszegetik

Az érett kagylókat

Hidegen hagy


Asszonyom nagy fésűvel

A hajában rohangál

Hidegen hagy


Az idő hernyó nyugalommal

Szövi körém az elmúlást

Hidegen hagy




Összes hónap szerzője
Legolvasottabb