.svg)
Ysten gondterhelten járkált fel-alá. Karakán vasarca komor volt, homlokán fel-alá szaladgáltak a ráncok. Már hetek óta nem látta a fiát.
Hogy a petevezetékét elkötötték, mikor tudta meg? A következő szülésnél, tényleg, hát persze.
A téli hangya remegő szárnyakkal várja, Latyakos télnek mikor indul árja. Szeretlek, a magam dadogós, szeszélyes módján, Némán, egy-két szót kinyögve csupán.
Égő fáklyákkal sorakoznak az emberek egyre, mennyi az alszegi részeken épp mozdulni tud, össze- vissza harangoznak, de a vasvillája is itt van
október, innentől fűteni kell, és messze a most is még innen gesztenye, kötött sál, forralt bor, fahéj,
Egy másik álmomban labdát kapok a középpályán. Kontratámadás.
