sötét van már, mire valóban lehunyom a szemem. azt képzelem, hogy kint lilaporos az ég, mint egy rajzfilm naplementéje.
a megrészegült idő eldugott piszkos szegletén hagyja kivérezni a csöveket kegyetlenül tart a lyukas zérushoz
most épp ezért van dugó. korcs németjuhász az út szélén, nyelvén fekszik, nem pislog és nem morog a kölykére, amiért rajta mászkál.
Az erkélylécek között vidéken is démonok laknak senki sem tekinti magáénak őket talán félnek, hogy hozzájuk tartozik valamennyi és elfordítják fejüket, amikor kezdődik a válogatás
állok üres kézzel szavak nélkül miért nem tudok gyűlölni ha már szeretni nem tudok
Hogy viszonyul a testhez egy balettáncos, hogy egy fotós vagy festő? Hogy viszonyul a masszőr vagy az orvos? És hogy a költő?