ajtónyitásra váltunk a barátság idegen nyelvére.
Bőröm alatt aknavető férfiak.
De a másnap kifeszít ma, / a pofámba töri borsát
látom fáradt vagy, / most épp te alakulsz át, / végtagjaid félig mechanikusak
egyszer majd kilakoltatják, de nem fél. ide úgysem jön senki.
minden tavasszal / minden ősszel / ég a Dnyeszter
„Semmit sem adhatok ajándékba”
Sűrű árnyékával rezdül a lomb is, eleven sávokká szabdalva / a torkolat csöndjét,
Öregszel? Ne haragudj, de valamit nem jól csinálsz. Azaz nem csinálsz te semmit! Csak éled az életedet, jó, de hát az is milyen élet?
A kiállítás már ebben a formában is bizonyítja azt a magától értetődő hipotézist, hogy az iskolák felelőssége megkérdőjelezhetetlen egy település kulturális életének alakításában
Szeptemberben a Helikon kiemelt szerzője Mátyus Melinda író, református lelkész. Nem véglegesen című novellájának részletét Román Eszter olvassa fel.
Az este több szempontból is leszámolt az ingben és zakóban, kihúzott háttal merengő költőkről kialakult sztereotípiákkal – mind a szövegek, mind a látvány szintjén.
Kocsiba ültek, és elhagyták a várost, hogy magukban éljenek, távol a rossz nyelvektől, messze a világ zajától, a vadregényes Szászfenesen.
tánccipőben gyertek, lakkozott orrát csodálják az odesszai nagyságák, a mamám barátnői, édes púderpiros pofik, úgy ültetnek az ölükbe, mint bontatlan import lisztet
.svg)
