.svg)
Négy néma pók szőtte a csendből ugyanazt a finom szövetű hálót, / amit a zeneszerző megálmodott, talán árvalányhajként hullámozni, / vagy a vízben nádként finoman hajladozni.
elmenni a kedvenc / szobanövényed temetésére / és nem vinni vágott virágot / mert tiszteletlenség
hátadon a pihék sivatagról álmodnak / esetlenné válik a büszkeség // tekinteted sárkány / éjhideg elriaszt
A rókatárgy szegre akasztva / Szomorú könnyező ikon / Verset szavalnak alatta / Költők elbrédált partikon
emlékszel a kicsiny repedésre a Pantheon márvány járólapján?
Te messzebb laksz tőlem, mint én tőled, / de találkozunk néha tévúton.
