.svg)
Egy vörös hajú lány kétszer is gyorsan lehajol, / odanyúl a leejtett telefonhoz, / de csak harmadszorra emeli fel és beleszól...
Megyek emlékeim előtt, / megöregedett meddüpásztor.
Feldúlt szobák, kertek / Sztaniolba csomagolt / Koporsószögek / A mozdulatlanság igéző / A látvány vakítóan otthonos
nézd csak fiam nézd csak / anyánk beteg volt de nagyságát / madárseregek zengték énekelték
Itt ez a sarok, / ami nélküled nem létezik. / Végtelen lehetőségek szeparéja.
Itt kezdődik az utca. / Vagy itt ér véget? – akárhogy / nézem, egészen szép ez az apró pontja a Földnek!
