Ha lenne valaki most velem / nem kéne cipelje hátizsákom / nem kéne történjen semmi sem / ha meg se szólal azt se bánom
Kezdetben csak mozgó fákat lát, / aki vak volt eddig, és nézni tanul.
Fonnyadt téli sárba ragadt bakancsom / Most húznám tépném kifele / Szabadulnék a nehéz kolonctól / Pereg az idő mint a szikkadt morzsa
Mindig minden csak egy lépés volt: / egyévesen az első pár bicegésem, / később a térdemig is érhetett a tenger.
Szólj hát akkor te, kinek szerelme több volt: / a romantika nagy témái és a forradalom.
Megint elkezdhetnénk így, / de igazából úgy is, / hogy egymásról beszélünk, B. / Ne mindig csak másról.