Maradj, fiam (Versek)

Maradj, fiam

‍

Fiam, ülj le, beszélgessünk. Itt van neked minden,

ha nem büdös a trágya. Anyáddal angyalaid leszünk,

vigyázzuk majd az időjárást. Nagyapád cefrefőző

mester, nagyanyád tanulmányozza a mintázatokat.

Becsületes család a miénk, fenn az állataink is velünk

vannak. A jó gazda lapos földet kap, a tékozló sréget,

az egyik lába hosszabbra fog nőni. Az Uramisten is

velünk van, ő tud csak igazán kaszálni. De furcsa,

mindig visszautasítja, ha megkínálom.

‍

Sanyit besorozzák

‍

Dús vattába tesztek,

onnan is kivesztek.

Lassú zajongásba,

félkész kemencébe,

megvetetlen ágyba,

(apám, fiam árva)

bölények nyálába,

lassú suhogásba,

emberek vérébe,

érdektelen zaccba,

bitó-sóhajába,

barna lány hajába.

(onnan ne vegyetek ki)

Egy masszaként

‍

Egy gyermek próbababatesteken dobol.

Egy lány most nyelte le a fogát.

Csendben maradunk a pincékben.

Nem nézünk ki a láthatárra, két ködös

domb közé helyezzük gondjaink.

Fontoskodva magyarázunk a sziszegő

homályban, szavunk árva vacogássá válik,

jajszónk lassú, elmaradó harangszóvá tömörül.

‍

Végakarat

‍

fiamnak       a két kovácsolt szeget

lányomnak  a lovasszekeret

feleségemnek a lovakat

sógoromnak    az ekét, ha halad

vejemnek     egyetlen falat

a tagadásnak    a vakolatot

Istennek       hagyom

‍