.svg)
torkomban gombóc, nyelvem a préri,felköltenek a vágtázó bölények.
parabolák tányérsapkái az erkélyborzolt betonketrecén, ez az arborétum.
Szavak nélkül,az átszitált időben,szétszórva könnyedén.
Társaságodban nem önmagam vagyok,legalábbis nem én,vagyis csak én,
Amikor horpadt sátorban laktamegy széllelbélelt, böjtös tavaszban,
Görcsbe torkollott kényelem a szélcsend,kitálalja most a tájat. A kilöttyenésfelfesti a porba a falu térképét,
