A rétegekbe egyre finomabb homok, majd márványpor kerül.
pontban négykor istent a ravatalozóba hozzák a pap is fölakasztja magát csupa mocsok minden
Új életedben legyél nefelejcs derűbe mentett utolsó kék bálna, mindenséget hátad féltve dobálna,
nem siratok élőket se holtakat
Néhány öreg az Ipoly mellékén tudna még beszélni a szív mátrájáról, amely kifejezés
Írom ezt Neked, Barátom, ki lézengő ritter vagy, írom lázasan, bármelyik évben, ugyanazon a napon.
A szerelmetes finn nyelvemmel valahogy sosem szabadulunk már egymástól.
ott ülnek és szavakat írnak / gondterhelten az élet nehézségeitől / miközben szinte őrületesen zavarodottak.
A kolozsvári Dacia buszmegállóban az oszlop mögötti ház fehér falára valaki nagy, gyöngybetűkkel írta fel, hogy aștepți degeaba.
Ha háború és háborús irodalom, akkor nekem az Íliász után elég gyorsan Louis-Ferdinand Céline, a magányos francia fasiszta következik.
A zenekar négy tagja – két kopasz és két kopaszodó –, úgy tűnik, a falak repedéseiből, az asztalok alól folyik ki, és pár pillanat alatt egy testté, egy alaktalan formává gyúródik.