.svg)
Birtalan Zsolt munkája.
Néhány öreg az Ipoly mellékén
tudna még beszélni
a szív mátrájáról, amely kifejezés
a Mátrához közeledve, ahol a szó
kizárólagos jelentésűvé válik, hirtelen
a szívnek nem mátrája, hanem hegysége lesz,
távolodva pedig elveszti jelentőségét. Az Ipoly melléke,
és a régi magyar nyelv van abban a távolságban,
ahol a mátra még jelenthet valamit.
Erről a jelentésről árulkodnak a mátrafű,
a nádrafű és a macskanádra
mára elfelejtett növénynevek is,
melyek a tudás elvesztésének ellenére
úgy ölelik körül a hazatérő fiút,
mint egy begörcsölt anyaméh.
A Börzsönyhöz való fizikai közelségem
és a folytonos belekívánkozásom
lehet az oka, hogy számomra a börzsöny
a hegységen kívül, akár, ha misztikusan is látom,
de nem jelent semmit. A börzsönyös szakáll,
vagy a „börzsönyös bordák” értelmezésébe
így ezt kell beleerőltetnem,
de a hegygerincen meredező fáktól
egy ideális távolságra kell kerülnöm ahhoz,
hogy a börzsönyt és a börzsönyös bordákat,
ahogy a szókapcsolat leírásakor annak
kolozsvári írója is kellő távolságban volt,
kisebbnek és az őket körülölelő,
kiszélesedő térben lássam.
Ha már nem vagyok benne, a Fekete-völgy
és annak meredek, csipkézett falai
egy, a hegység közepéig benyúló,
4 km-es hüvelyt formálnak.
A völgy felső végében, az ott összefolyó
Kuruc- és Fekete-patak által közrefogott,
meredeken kiemelkedő hegytömeg
a Nagy-Hideg-hegy csúccsal
a kiszélesedő anyaméh,
ahová, korábban, valamivel az összefolyás fölé,
a Halyagosi kulcsosházig
kisvonat vitt, sőt, mint egy érhálózat,
onnan kiindulva ideiglenes pályák futottak
az erdősítások helyszíneire.
A pálya felső részét 1992-ben,
születésem évében, árvíz mosta el.
Az árvizek egyre nagyobb erővel
1995-ben és 1999-ben ismétlődtek meg.
Csak a víz csavarta sínpályákra
és elsodort hidakra emlékszem.
Az eróziót követően, a part naposabb részein,
a völgy alsó, melegebb végéből
a nádrafű szép állományai terjedtek el.
A Börzsönytől A magyar nyelv
történeti-etimológiai szótára határozza meg azt a távolságot,
ami ezt a hegységre fókuszált jelentést
már kezdi feszíteni,
és amíg fel nem szakad,
nem bírja el, hogy ősszel minden lombhullató erdő
sárga, lila és vörös,
és hogy a Börzsöny elnevezésben egyszerre áll
megkülönböztetés és kapcsolat, ami a vöröst
összeköti a hegyen lakó emberekkel
és a hegyen lakó emberek vörös,
lilás festékeivel,
amivel például
a húsvéti tojásokat festik,
vagy a vörösbort sötétítik
utólag, ma más, de erre irányuló,
a felszakadást gyógyító működéseiknek
kell átadnom magam.
A hegyről csak a Nagy-Hideg-hegy déli oldalában élő
kóspallagiakat ismerem. Az északi falvakat,
melyeket az Ipoly ölel,
Nagybörzsönyt, Kemencét, Peröcsényt,
ha nem is tudatosan, de kerülöm. Pedig,
ahogy a Fekete völgy kijárata Kemencére nyílik,
a vöröset is azért festik,
hogy, amikor belemászunk
egy-egy éjszakába a kóspallagiakkal,
az a szív megnyitója legyen,
és kicsomózza annak mátráját, ami ellenben
az erózió tisztította oldalakban
akadálytalanul terjed.
Makáry Sebestyén (1992), Vácon lakik, általában a budapesti ELTÉ-n, jelenleg Kolozsváron tanul, a Magyar–Történelem Tanárszak ötödéves hallgatója, szabadidejében a Dunát, a Börzsönyt járja, most a Nyugati-hegyeket.
