.svg)
Lenyalogatja a magzatmázat, miután kitolta kölykét. A szuszogókra fekszik, véres alomban keresi helyét. Liheg, feszül.
A vendégház sárga kislámpája kacsint, aztán csak a tücskök ciripelése.
és mondjam csak, ha már úgyis beszélgetünk: ezeket a szép szelfiket itt, ezeket a telefonommal készítettem?
Mért’ kamaszodna az ember? Mindig is az volt. Szívek mélyén tombol a félhold, készül a dacterv:
Invokáció: Múzsám, ó te vagány, keselyűm, keserárok, Álmok nem gyalogolnak, állnak, várnak. Várok.
„Bántott engem is egy gondolat a végről Tervem a csatáról most mindörökre megdől.
