Édes Néném, esztendők múltak, hogy levelet nem írtam Kédnek, jelentős útra nem volt indulás, Bukarestet jártam, és megszoktam, vagy Pestet, amit már unok.
A teraszról felragyog a nap, s ha hunyorítok, két napnak tűnik. Az egyiket
Édes illatú napokon, amikor eső telepedik minden padra és egy nyugdíjas haragra gerjed a fiatalság nyerseségén – hiszen az eső fiatal és víz-lábával a padokra lép –,