.svg)
a tél, mint a műhold, fekete tekintettel a háztetőkre meredt
Kiittam a sört, és csendben vártam, kondul-e a harang.
A szarkák poklában nincs idő. A szarkák poklában nincs jövő.
ma tudom a kövek hol hevernek hidegen és válogatatlanul
Aludtál-e már olyan ágyon, hol csak a magány ölelt vágyón?
